Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain

jelenlétét bármelyik helyen, ha feltételezünk egy lehetséges „történelmi folyamatot”, amelybe pontosan illeszkednék az érsek és a király között fokozatosan elfajuló viszony is - az eredmény felől vizsgálva szinte másodlagosak. Hasonlóképpen az, hogy az érsek a zsinat hallgatósága előtt említette-e „az angolországi veszedelmet”, vagy csupán a szinte párhuzamosan egybecsengő események hatásából állították így az egyháztörténészek. A vélt „folyamatba” ez is beilleszthető, bár a kortársak tudatában az ekkor eleven „becketi küzdelem” karizmája gyaníthatóan meghatározó.

Bár a mindmáig feltűnő, egyben megoldhatatlan kérdésekre adhatók más válaszok is. Közöttük a leginkább elgondolkodtató Győry Jánosé, aki II. Géza király „apostoli szuverenitásáról”, akár az érsek indítékairól gyanít néhány, a koruk gondolatvilágába nehezen illeszthető véleményt és ítéletet.

Azt, hogy a rövidke pár hónap során hazánkban megfordult legátusok közül a szinóduson megjelentnek vagy éppen az okirat alkotásában részes kardinálisnak mekkora hatása lehetett „a római kúria bulla maiorjainak stílusát idéző szöveg” (Győry János) kialakításában, teljes bizonyossággal nehezen lenne eldönthető. Az mindenképpen tény, hogy Manfréd bíboros a királyi kezelésű egyházak gregoriánus szellemű „átépítésének” kiváló mestere volt Hasonló célból korábban Szicíliában járt „oldalkövetként”, és ott is a miénkkel közel azonos jellegű egyházi állapotok megreformálására köttetett hasonló értékű konkordátumot.

„Azon legyetek, hogy a római egyházat segítsétek, s oly sokféle helyi egyházainkat a katolikus egységbe fűzzétek...” - intette híveit n. Orbán pápa a Canterbury érsekévé választott Lanfranc üdvözlésére írt levelében az 1080-as évtized során. A 12. században a pápai legátusok lovai pontosan ez okból koptatják oly szorgalmasan Európa alig járt útjait Az 1178. január 17-én, piaenestei püspökként elhalálozott Manfréd bíboros egy Lukács érsekhez írt megrovó tartalmú pápai levélben (1179) ezért érdemelte ki a „jó emlékezetű” epitetont az M szigla előtt Történetíróink közül többen a bíboros diktátumának tartják a szerződés szövegét Készíttetett ő hasonlót korábban másutt is, bár lehetett ebben némi része az esztergomi érseknek is - elegendő, ha a kalocsai érsektársról szóló bekezdés modataira gondolunk.

Újabb értelmezésekben a konkordátum fogalma „a Szentszék és valamely állam közötti egyezmény” dekrétumára, ennek megterem137