Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
Hiányában. ,A guastallai aláírás” ezt követően történhetett volna, ez a „szokatlan gesztus” akár valamiféle baljós előjelként is értékelhető. VII. Gergely és II. Orbán „ugyan levélben több ízben figyelmeztették a magyar uralkodókat a köteles hódolat teljesítésére és felszólították őket a pápai legátusok fogadására, az invesztitúra tilalmát soha nem emlegették fel nekik..., valószínűtlennek látszik, hogy akár Kálmán, akár valamelyik 12. századi utóda, Guastallában vagy másutt... elvi nyilatkozatot tett, vagy tőle a pápák ilyet kívántak volna...” - Szovák Kornél következtetése szerint Az esztergomi zsinat 1104 körül bizonyára a clermonti döntések és a kúria sugallatából úgy határozott, hogy hasonló koncíliumot csupán a mindenkori esztergomi érsek hívhat össze, ezeken csak egyháziak vehetnek részt és belső kérdésekről tárgyalhatnak, bár végzéseiket, hogy „intézkedjék”, a király elé kell terjeszteni. Világiak ne tölthessenek be egyházi méltóságot, papnak tudatlant ne szenteljenek. Szerafin érsek káplánja, a tudós Albericus foglalta írásba a végzéseket. A nemrégiben még a német-római császárral viaskodó II. Orbán pápa a normannok mellé szövetségeseket keresett - engedékenyebb közeledésének ez volt a fő oka. Jó szívvel a távoli magyar királyok délvidéki hódító terjeszkedését aligha fogadhatta, hiszen a hor- vát és dalmát tengeri tartományok a pápai hatalommal világi értelemben is hűbéri kapcsolatban álltak. A tudós Könyves Kálmán a váratlan gesztus nyomán csak még inkább megbizonyosodhatott, hogy a felkenéssel és a koronával, az elfoglalt trónnal együtt örökölte elődeinek apostoli jogát így szívesen fordult a pápaság felé, és talán nem csak azért, mert bátyja, Álmos herceg a német-római császár bizalmát kereste és kapta fel nem adott reményeihez. Atyai bizalmat Kálmán Rómából remélt. Ennek bizonyítására fordulhatott óhajával II. Orbánhoz: kérje meg számára a szicíliai normann Roger gróf leányának kezét Meg is kapta hamarosan (1097. tavasz), utóbb a grófi após, egyben szövetséges lehetőséget kapott a pápától, hogy Szicíliában szuverén módon, legátusi jogokkal felruházva alakítsa az egyház dolgait (1098). Európa felkent uralkodóitól II. Paschalis pápa „teljesebb hűséget” várt el és követelt elődeinél. Guastalla után hasonló lemondást kért és kapott a francia (1106), majd az angol királytól (1107), de hogy ők és utódaik miként tartották be az ekkori fogadalmat, ez majd Becket Tamás canterburyi érsek küzdelmeiből kitűnik utóbb. A német125