Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain

római császártól, ekkor már V. Henriktől hasonló ígéretet majd II. Calixtus pápának sikerül Wormsban kierőszakolni (1122), és jeles példával majd Barbarossa Frigyes szolgál, hogy ez a „világi aszkézis” mennyit jelent, a „császárok önkorlátozása” miként érvényesül.

A guastallai nyilatkozatot követő hatvan év után Becket Tamás és John Salisbury felháborodva nehezményezik egy III. Sándor pápának küldött levelükben (1167) „a reformeszményektől mentes” Szicília (1130 óta királyság) és Magyarország „antigregoriánus kiváltságait”. És nyilván Guastalla, a zsinatok határozatai és a felemás magyar gyakorlat közös eredménye még, hogy a már Lőrinc érseksége idején összehívott további két esztergomi egyházi tartományi zsinaton (1111, 1114) Kuno bíboros, pápai legátus hatására és jelenlétében ismét határozatba foglaltatott, hogy „senkinek a világiak közül egyházi hatalma ne legyen..De Kálmán király ekkor is úgy vélhette, hogy mivel felkent és megkoronázott, ilyenként „egyházi elöljáró” is; ez a kemény mondat nyilván az alattvalókra, a világi előkelőkre (primates) vonatkoztatható. És mivel „a végrehajtás” az ő feladata maradt, erről készséggel gondoskodott.

Majd bizonyára a jelesen szigorú II. Paschalis pápa kérdésének és még inkább kérésének hatására Kálmán király a század tízes éveiben felkéri Hartvik győri püspököt, hogy az Agenda pontificalis [egyházi szertartáskönyv] után az 1083 táján született „nagyobb” és az 1095 körüli „kisebb” Szent István-legenda nyomán írja meg harmadikként „az apostoli király életrajzát”, és kiemelten „az apostoli- ság” bizonyítására formáljon néhány hivatkozásra méltó részletet. A kitűnően képzett király ezzel nemcsak egy sajátos egyházjogi „per” folyamatát indította el, de akár mindmáig eleven láncreakciót a kérdés „jogszerűsége” körül. Megformálódott a „corona angelica” mitológiája EL Szilveszter pápa csodás éjszakai látomásáról, emellett arról, hogy végakaratában az államalapító, szent életű, főként apostoli király országát nem a pápa bizalmába, hanem Szűz Máriának ajánlotta „Én apostoli vagyok - olvassuk Haitviknál az adományozó pápa Asztrik érsekhez intézett mondatait -, ő viszont méltán Krisztus apostola. .. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak és népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását. ..” Végül „elhozták hát az apostoli áldás levelét a koronával és kereszttel együtt...” - olvassuk tovább, és eszünkbe jut: talán épp ezt a levelet kérte számon Kálmántól II. Paschalis pápa előbb.

126