Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain

ben „felemelt” elődje jogán „a felkenéssel és a koronával” elnyerte már a szent király „apostoli legátusi” jogosultságait

Az egyházi méltóságból a trónra emelt uralkodó feltételezése aligha kivételes. Minden elődje hasonlóképpen gondolkodott, egyként gyakorolva „a principium institutio” földi és „az apostolica institutio” égi jogát, egybefoglalva és együttesen. Hiszen II. Szilveszter pápa utódai közül eddig senki nem vonta kétségbe, és persze nem is ajánlotta fel ismételten a magyar királyoknak e kettős uralkodói és hatalmi joggyakorlat lehetőségeit

A levél születésének pillanatától így egy eléggé bonyolult, sokféle módon értékelt, eltérő indítékokból magyarázható „értelmezési” folyamat nyílt a magyar királyok jogai és a mind gregoriánusabb szellemű pápai kúria kapcsolatában; a Matild őrgrófné toscanai birtokán emelkedő Guastalla vára pedig egy megfellebbezhetetlen döntésnek még az ígéretével sem kecsegtető „kánonjogi per” színhelye, menetének indító állomása lett (1106. október 22.). Ismerve az aláírt „nyilatkozat” pontos szövegét, sokan bizonyítottnak látják az ott történteket És nem kevesen akadnak olyanok - meglepő módon közöttük több egyházi történettudós -, akik kétségbe vonják a szöveg hitelességét, akárcsak a magyar követek jelenlétét a guastallai zsinaton „Ha vannak a történettudománynak dogmái, akkor előkelő helyet foglal el köztük az a felfogás, hogy Kálmán királyunk a guastallai zsinaton lemondott az invesztitúráról...” - indítja el „a dogma alakulásának históriáját” a kételyeket és a bizonyosságokat együttesen elemezve Petruch Antal jezsuita történettudós 1943-ban. Ismeri „a lemondások” kúriai dokumentumait, közöttük „az alapforrást” és a továbbiakat, a maga negációját pedig jeles hozzáértéssel és nem kevés meggyőző erővel taglalja tovább. Bizonyítja, hogy a később Mezey László által is elfogadott „számos forrás egybehangzó állítása” egyetlen sziklatömbből fakadt, és egymást idéző csermelyekké növekedett tovább. Nincsenek további bizonyítékokkal, más irányokból érkezett tényekkel növelhető értékei. A végkövetkeztetés így aligha meglepő: „nincs semmi tudományos alapja annak, hogy Kálmán királyunk az 1106. évi guastallai zsinaton mondott le az invesztitúráról..., más kérdés, hogy később tette-e... Minden elmélet tehát, mely Kálmán királynak az invesztitúráról való lemondásán épül fel, alaptalan, vagy legalább is fölötte ingoványos talajon mozog...”

120