Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Erdő Péter: Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon
III. A posztklasszikus kánonjog emlékei A kánonjogtörténetben a 14. század közepétől a középkor végéig terjedő időszakot a gyakorlati segédeszközök nagyarányú elterjedése jellemzi. Ebből a korból már Magyarországon is olyan sok a kéziratos kódex és töredék, hogy áttekintésünknek az eddiginél jóval vázlatosabbnak kell lennie. a) A kései középkor egyetemes kánonjogi forrásszövegei ismertek voltak hazánkban is, bár pl. a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában található K. 447 jelzetű kódex a Bázeli Zsinat határozataival nem tűnik Magyarországon használt példánynak (Vigyázó Ferenc Ranschburg antikváriustól vásárolta 1897-ben). b) A nagy tudományos dekretális kommentárok közül teljes kötetet kitevő példányok is maradtak pl. Johannes de Lignano Lecturájából (Kalocsa, Főszékesegyházi Könyvtár, MS 377/1-2) és Panormitanus kommentárjából (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, MS I. 312). De a kisebb traktátusok,-^ főként pedig a lelkipásztori és gyóntatói munkát segítő kánonjogi jellegű summák, melyek hazánkban is tucatszámra maradtak fenn, igen nagy népszerűségnek örvendtek a plébániai pasztorációt végző papság körében is. Részletes felsorolásukra itt nem térhetünk ki. Ilyen gyóntatói summa található pl. Liebhard Eghenvelder kódexében, melyet a Magyar Ferences Könyvtár 1. szám alatt őriz, valamint ugyanennek a könyvtárnak 4. számú kódexében, mely egy Manipulus florum minort foglal - többek között - magában. A két legfontosabb gyóntatói summa közül a Summa Pisanából Gyulafehérváron és az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban találhatók teljes példányok,-59 a Summa Astesanából pedig nemrég az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban bukkantunk minden bizonnyal Magyarországon használt töredékre. Magyarországon használt egyházjogi szótárak töredékei*^ jelzik, hogy ez a műfaj is meglehetősen elterjedt lehetett. Ám a gyakorlat más területeivel kapcsolatos írásművek sem hiányoznak. Nyilvánvalóan a helyi bíráskodást segítette a Rota Romana döntvényeinek gyűjteménye^ éppúgy, mint a formuláskönyvek, melyek közül az egyik legrégibb Magyi 57
