Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Erdő Péter: Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon

János részben egyházi formulákat tartalmazó gyűjteménye.^ a tisztán egyházi formuláskönyvek közül a legjelentősebbek Mihály doktor formu- láskönyve az Esztergomi Főkáptalani Levéltárban (Lad. 50, liber primus), Beneéthy Máté formuláskönyve Gyulafehérvárott4-5 és Nyási Demeter formuláskönyve az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban (MS II 507).

A nem egyetemi szintű, városi iskolai oktatásban a kánonjog szerepét az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban (MS II. 395) őrzött Szal- kay-kódex példázza.^

A szerzetesjog nem kisszámú hazai emléke közül példaként említhetjük az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött ferences formulárét,^ az Egyetemi Könyvtár kommentárral ellátott ágostonos reguláját

,^ valamint a domonkos apácák magyarra fordított szabályzatának a Széchényi Könyvtárban található töredékét.^0

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy az egyházi könyvtárak kódexállományának számbavétele és az utóbbi idők töredékkutatása (a töredékek származási és használati helyével kapcsolatban nem ritkán előforduló adathiány ellenére is) máris hozzájárult a középkori hazai kánonjogi könyvhasználatról alkotott kép gazdagodásához. Az említett kutatások elsősorban a következő pontokon tűnnek eredményesnek:

1. A Gratianus Decretuma előtti kánonjogi könyvhasználat tárgyi emlékeinek száma növekszik.

2. A 12-13. század fordulója körüli kánonjogi tudományosság magyar- országi jelenléte valószínűleg új vonásokkal gazdagodik.

3. A 13. század második felétől a középkor végéig terjedő időszakra nézve a gyakorlati műfajok túlsúlyáról alkotott - és a kánonjogi könyv- használat akkori európai jellegzetességeinek megfelelő - kép új vonással gyarapszik: a kor magas tudományos szintű kánonjogi műveinek az eddig feltételezettnél valamivel erőteljesebb hazai használata valószínűnek látszik.

58