Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
nűbb, hogy a szónoki gyakorlat során absztrahálódott, afféle imaginá- rius közönsége volt, amelynek a leírt változatot az egykorú meggyőződés szerint hatásosan lehetett elmondani, mert megfelelt a feltételezett igényeknek és ismereteknek. Nyomatékosan meg kell mondani még, hogy a Sermo és a Halotti Beszéd nyelvi különbözősége alapján feltételezett közönség nem zárja ki egymást automatikusan, mert a magyar szöveget meghallgathatta az is, aki tudott latinul, s az utóbbit csupán annak kellett "tolmácsolni", aki az előbbit nem értette meg. A két réteget a nyelvtudás választotta el egymástól, ami azonban nem feltétlenül jelent lényeges különbséget a rendi hovatartozás tekintetében: a latinul nem tudó lehetett pl. főúr, aki nem értett a betűvetéshez, de attól még nagyon jól elláthatta a társadalmi helyzetével összefüggő teendőket, s az akkori körülmények között elég széles vallási ismeretekkel rendelkezhetett. A Halotti Beszéd szövegéből kielemzendő probléma abban áll, hogy milyen volt, kikből állhatott a szakirodalom szerint "egyszerű", "naiv" hallgatóság. A latin nyelv ismerete teológiai ismeretekkel járt együtt, s ezek a Sermo szövegén annak ellenére meglátszanak, hogy címe szerint népnek szánt beszédnek készült; színvonala még inkább kitűnik a magyar "tolmácsolásból", amely valóban azt tartalmazza belőle, ami "a hallgató kedélyére erősebben" hathatott. A Sermo-ban azt fogalmazták meg, amit minden vallásában képzett kereszténynek tudnia kellett. Benne van tehát 1. a teremtés, 2. a bűnbeesés, 3. a megváltás, A. a feltámadás 5. és az imádkozásra való felszólítás. A teológiai ismereteket a beszéd első felében Ezekiel próféta szó szerinti idézése tanúsítja: Ezekiel 18, 2. Patres comederunt uvam acerbam et dentes filiorum obstupescunt ... Sermo Patres ... comederunt uvam, acerbam, sed modo dentes filiorum obstupescunt. 43
