Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
A szöveg közepe táján egy Szent Páltól származó citátum áll: Ad Philippenses 3, 20 Sermo Nostra autem conversatio in caelis est ... Nostra ... conversatio in caelis est. Ugyanitt kell megjegyezni, hogy a teremtés és bűnbeesés elbeszélésénél a Sermo egy helyen alludál a Genesis-ben olvasható szövegre: a "pulvis sumus" ugyanis nem lehet más, mint utalás a közismert bibliai "pulvis es, et in pulvern reverteris"-re (Gen. 3, 18). Ha végül a beszéd egész mondanivalóját magában a Sermo-ban található szavakkal akarjuk összefoglalni, a következő, kétszer is előforduló passzusra utalhatunk: a "mansio nostra non ista fovea"-ra és a valamivel alább álló "non ista fovea est mansio nostra"-ra: mindkettő az örök életre és a feltámadásra vonatkozik. Merőben más a magyar változat. Először is kimaradt belőle minden tudós elem: Ezekiel és Pál neveit, főként pedig szavait feltehetően olyanoknak gondolta a magyar átdolgozás leírója, melyek a semmit, a nagyon keveset, vagy legalábbis nem azt jelentik elképzelt publikumának, amit egy teológiában jártas papnak jelenteniük kellett. Megváltozott ezen felül a szerkezet, mert a magyar csak 1. a teremtés, 2. a bűnbeesés leírásából, és - befejezésként - 3. imádságra való felszólításból tevődik össze. Elmarad tehát a megváltásról szóló tanítás, és nincsen szó benne a feltámadásról. Erre mondta Horváth János, hogy az átdolgozó "forrása elmélkedő részének csak komorabb szakaszából merít", - de megtehette, mert az ugyancsak magyar nyelvű Könyörgés ugyanezt magában foglalja. Horváth János mutatott rá, hogy a magyar Halotti beszéd tartalmazza "a paradicsombeli tilalmakat", ami miatt persze a bűnbeesés története részletesebb benne, mint az egészében véve terjedelmesebb latinban. Tudtom szerint a bővebb előadás közelebbi forrását eddig nem ismerték fel. Nem más ez, mint maga a Biblia: 44
