Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
téve: gondolom, használatával arra kívánt utalni, hogy tudatosan alkalmazza a jóval később kanonizálódott református prédikációs hagyomány terminológiáját. Jóval később, az ifjabb Horváth Jánosnál, a szöveg továbbélésének vizsgálata során mint "külön érdekesség" kerül szóba, "hogy a Pray-kó- dex Sermo-ját, vagy annak magyar változatát egyszerű szerzetes, illetőleg valamely világi ember sírjánál kellett elmondani: lényegében ugyanaz a halotti búcsúztató szólal meg most a király [Róbert Károly] temetése alkalmával is"; ugyancsak nála olvasható az a kitétel, hogy a Halotti Beszéd Telegdi Csanád gyászbeszédével szemben "primitív egyszerűségével, részletező naivságával" tűnik ki. Lehet tehát, hogy közönségét is az egyszerű, naiv gondolkodású emberek között kereste: mindebben megint a latin szöveg történeti funkciójának pontosabb meghatározásán túl nincsen lényegesen új, mert a "primitív egyszerűség" és a "részletező naivság" stiláris szempontú megfogalmazása annak, amit az idősebb Horváth "az igénytelenebb hallgató" kedélyéről mondott, és mindkét Horváth véleménye azon alapul, hogy másnak szólt a latin szöveg, megint másnak a magyar. Elődeimhez hasonlóan magam is úgy látom, hogy a Halotti Beszéd közönségét - legyen az maga a királyi udvar, vagy egy szerényebb rangú csoport, - csak magából a szövegből ill. a szövegekből kiindulva lehet, szűk lehetőségeink között, valamiképpen körülírni: ez az első feltétele minden további meggondolásnak. Szöveg ugyanis kettő van: a latin Sermo és az ennek alapján készült Halotti Beszéd, az elsőt nyilvánvalóan más publikum számára, más céllal írták, mint a másodikat, és valóban, eleve feltételezhető a kétféle közönség. További támpontot ez után valóban az a felismerés nyújthat, hogy ha a latin Sermo-t az egész magyarországi egyház számára szerkesztették, és hosszú ideig irányadónak bizonyult, és ha a magyar változatot, vagy változatokat igen különböző hallgatóság előtt, igen különbözőképpen "tolmácsolták" (Horváth János), akkor a Halotti Beszéd név alatt, írásban megmaradt magyar szöveg meghatározott, 1200 körüli hallgatóréteg számára készült. E réteget azonban nem úgy kell elképzelni, hogy néven nevezhető emberekből állt: sokkal valószí42
