Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
Az utolsónak idézett mondat teljesen a "nagy" Horváth szellemében fogant; az ifjabb Horváth érdeme egyrészt abban a megállapításban áll, hogy a magyar egyház a latin Sermo-val "a fájdalom spontán és szertelen megnyilvánulásaival szemben, - ami a régi népi siratóknak is jellemzője lehetett -, az érsek a gyászt és a fájdalmat bizonyos racionális keretek közé akarta szorítani a középkori keresztény egyházi felfogásnak megfelelően", másrészt abban, hogy a latin Sermo-nak speciálisan magyar és történetileg hosszan elnyúló jelentőséget tulajdonít. Az újabb nyelvész-kutatók közül első helyen Balázs János irodalmi szempontokat érvényesítő eredményeit kell említenem: az idősebb Horváth (és Négyesy), valamint Szabolcsi Bence magyar stilisztikai megállapításait, s az ifjabb Horváth latin rímes és ritmikus prózát tárgyaló könyvét messzemenően figyelembe véve (Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái, Bp. 1954.), ő tette elsőnek tüzetes retorikai vizsgálat tárgyává a Sermo és a Halotti Beszéd szövegét, először állapított meg bennük számos latin retorikai fogalommal egyeztethető szó- és mondatalakzatot (repetitio, interrogatio, exclamatio, traductio stb.): - mindezzel nem tett mást, mint mindkét szöveg felől igazolta a Négyesy László által felvetett gondolatot; mármint azt, hogy "latin retorikai elemek is olvadtak bele stílusunkba".^ - Benkő Loránd monumentális monográfiája, az irodalmi kutatások számára is rendkívül fontos: elején ugyanis a szöveg és olvasata áll, amit az alábbiakban én is használni fogok, a végén pedig "A szövegalkotás és stiláris eszközei" fejezetcím alatt olyan tudnivalók, amelyek az irodalomtörténészt elsőrendűen érdeklik.-’ Ami véleményem szerint az eddigi - itt említett és fel nem sorolt - szakirodalomból jóformán teljesen hiányzik, vagy legfeljebb néhány megjegyzésre korlátozódik, az a Halotti Beszéd közönségének kérdése; s megint ez az, ami leginkább még a "nagy" Horváth Jánosnál jut kifejezésre: jobbára magától értetődő dologként, vagyis, hogy a magyar Halotti Beszéddel a papnak a néphez kellett szólnia, megtalálható nála az a nézet, hogy emiatt a magyar Halotti Beszéd a latin nyomán csak "egyes gondolatokat" tartalmaz; előfordul még a "tanítás" szó, de idézőjelbe 41
