Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája
viseli, mely még az élőszó területén ment végbe, latin egyházi kultúrán nevelkedett papok beszédeiben: "tanításaiban." Négyesi-citátumban hangzik el aztán az a további megállapítás, hogy a Halotti Beszéd tanúsága szerint 1200 táján már "latin retorikai elemek is olvadtak bele stílusunkba". Beszél még Horváth a magyar Beszéd és latin előképe viszonyáról, s megjegyzi röviden, hogy a magyar változat "egyes gondolatokat szemel ki, melyek az igénytelenebb hallgató kedélyére erősebben hatnak."1 Rövid tudománytörténeti áttekintéssel is igazolható, hogy a későbbi kutatók újabb keletű nézetei és eredményei valóban Horváth János egy- egy gondolatára vezethetők vissza. Hogy csak a legjelentősebb tanulmányokat és szerzőket említsem: Szabolcsi Bence arról írt, hogy "a Halotti Beszéd egész felépítése oly erősen ritmikus jellegű, hogy nem mondottunk róla sokat, ha teljes egészében a vers (persze rím nélküli vers) határán járó ritmikus prózának nevezzük": - az alapgondolat nem más, mint Horváth János ama kijelentésének zenetudósra valló kifejtése, mely szerint a Halotti Beszédet szabadon, szónoklatként mondták el, a közvetlen latin minta és stílus "csak segítette fölemelkedni a maga fogalmi magasabbrenriűségébe, s példával szolgált neki a kifejezés művészi hatékonyságára. Ifjabb Horváth János arra a megállapításra jutott, hogy Telegdi Csanád esztergomi érseknek Róbert Károly királyunk temetésén elmondott orációjában "szorosan a Pray-kódex Sermo-ja és a magyar Halotti Beszéd menetét, sémáját követi"; azt mondja továbbá, hogy a két halotti búcsúztató "a magyar egyház különleges szükségletének megfelelő" régi sémához igazodott, és bár "mind a Pray-kódex latin Sermo-jában, mind pedig Telegdi érsek búcsúztatójában csak egészen mellékesen van utalás a megváltásra", eretnekségre és görög hatásra nem kell gondolni; befejezésül megállapítja még, "hogy a Pray-kódexben olvasható Halotti beszéd sem nem másolat, sem nem eredeti (=első) fogalmazvány, hanem egy, a magyar liturgiában már régtől fogva használatban levő liturgikus séma többé-kevésbé önálló magyar parafrázisa."-5 40
