Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében
vezetők és referálok lassacskán háttérbe szorították a királyi tanács tagjait. Egyben ez a pályafutás mutatja, hogy a jogi élet írásművei igen fontos vonulatát jelentik az állam életének, s ez a kiállított kódexeken is lemérhető: Magyi János formuláriuma 1470-90 között, a Ray- mundus de Nova Civitate nevéhez kapcsolt Summa legum 1489-ből. A példák mutatják az udvarból kisugárzó humanizmus mellett a jogalkotási műhelyek központi és helyi jelentőségét. A felkészültségen alapuló munkatárs-kiválasztás itt is érvényesült. Azok pedig tovább vihették az elképzeléseket más munkahelyükre. A Werbőczi István hivatali működése köréből való formuláskönyv 1514 körül keletkezett, mégpedig annak erdélyi ítélőmesteri irodájában. Ez arról tanúskodik, hogy a jogtudós több éven át dolgozott munkáján, alighanem megbízása előtt gyűjtött már ilyen témájú könyveket. A nagy Hunyadi és Jagelló-kori egyházi pályák egyes állomásait is érzékeltetik a kiállítás dokumentumai. A veszprémi székes- egyház leltára, könyvjegyzékkel (1435) és leltára, könyvkölcsönzési bejegyzésekkel (1472-1504) sejteti, hogy élénk volt a renaissance építészet mecénása, Vetési Albert veszprémi püspök (1459-86) szellemi környezete, azt nemcsak ő plántálta oda, aki 1458-59 alkancellár, utána titkos kancellár volt. Még három Mátyás-kori főpap mecénás szerepel egy-egy liturgikus díszkódexszel. Kálmáncsehi Domonkos breviáriumát Francesco de Castello Budán az 1480-as években díszítette. Előzőleg Kálmáncsehi nem nemes származású, kincstári jellegű megbízatást betöltő személy volt. 1462-95 években prépost Székesfehérvárott, 1468 óta a pannonhalmi jövedelmek adminisztrátora. Nagylucsei Orbán nádori helytartó psalteriuma Budán 1487-1492 között nyert díszítést, azaz élete csúcsán és végén. De ez a mezővárosi nem nemes származású deák szabályos hivatali pályafutáson át lett főpappá: 1468 után kancelláriai jegyző, kincstári alkalmazott, alkincstartó, az összes só- és bányakamarák ispánja, kincstartó volt. Nemesi címeres levelet 1480-ban kapott, s számos püspökséget töltött be egymás után. Mint győri püspök festette címerét a Püspökvár tornyára. A kor szürke eminenciása, Filipec János váradi püspök pontifikáléja az 1480-as évek Budájáról származik. Bakócz püspökségéhez csak időben kapcsolható az 1490 körüli Zalka-antiphonálé, 34
