Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében

de Győrbe kerülése bizonytalan. Már későbbi a Bakócz-graduálé (talán esztergomi, 1500 körül). Bakócz Tamás mezővárosi iparos jobbágy család fia, deák, majd pap volt. Mátyás alatt királyi titkár, titeli prépost, 1481-87 alkancellár, 1486-ban győri püspök lett. Mint ilyen, megfestette címerét a püspökvárra, II. Ulászló fő- és titkos kancellárjaként, rövid egri püspökségét feladva csere útján lett 1497-ben esztergomi érsek. Szekfű Gyula joggal jegyezte meg, hogy Bakóczot a legfelsőbb osztálytól "származásából folyó tulajdonságai és műveltsége mégis megkülönböztetik", hogy "alacsony származásáról úgy látszik, a hatalom legnagyobb fokán sem tudott elfeledkezni; az 1514-i parasztellenes törvényeket nyíltan becsmérelte". Abban azonban talán szűkkeblű volt Szekfű, hogy Bakócz "viszont nem akadályozta meg ugyané törvények azon rendelkezését, mellyel eltiltották a paraszt származású papokat a jövőben a püspökségtől". Hiszen a megtorló törvény szövegéből világos, hogy a király nemesi nyomás alatt egységes határozat híján is kihirdette a főpapoktól el nem fogadott büntetőjogi és a papi tisztséget illető határozatokat (ad quos ipsi domini praelati consentire non potuerunt

).^ Az esetek jelzik, hogy kódexeink tanúsága szerint is a nemesi eredetű alkotó humanista főpapok Mátyás alatti bukása után a nem nemes eredetű, olykor deák műveltségű prelátuskarrierek világa kezdődött. Ezért is fontos, hogy ne csak pályájuk csúcsán a politikai s az egyháztörténet tükrében vizsgáljuk ezeket a karriereket, de tanultságuk forrásait, szellemi orientációjuk társadalmi mozgatóerőit már korábbról igyekezzünk felfedezni.

35