Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex
a szövegét az említett kódexből Horváth János 1974-ben kiadta.Ez a vers kétszer is megvan az olmützi kódexben. Mindkét kódexben megtaláljuk ezenkívül a "De septem musis" c. költeményt. Számos klasszikus erotikus verset tartalmaz még a kódex második része, amelyet antik szerzők Ex priapexa címen hagyományozódott verseiből másoltak össze. SzövegüKet Teubner kiadásából azonosítani tudtuk.^ Szintén megtaláltuk a Teubner-kiadásban az Epitaphia Virgiliit, az Epi- thaphium in laudem Ciceronist, valamint az Epitaphium Hectorist.-50 Az itáliai humanisták között találjuk még a később Magyarországon élő Galeotto Marzio két költeményét: a Carmen epitaphium in Stellamot, és - töredékesen - a De domina Stellat is. Bár az előzőekben felsorolt versek keletkezésük idejét tekintve a 15. század közepén már ismertek voltak, az olmützi kódexben lévő másolatuk viszont 1475 után készült. Az itáliai humanisták: Beccadelli, Strozza, Maffeus Vegius, Baptista Guarino, Galeotto művei közé folyamatosan bemásolták ugyanis Janus ferrarai iskolatársának, a szintén Guarino tanítvány, Rafaello Zovenzonius egy 1475-ben készült versét, a De nece pueri Simonis Tridentinit.^ A hároméves trentoi kisfiút ez év nagypéntekén "in odium fidei Christianae" megölték a zsidók, s ezzel megkezdődött a 15. század legnagyobb vérvádja, amely Zovenzonius költeményét is ihlette. A felháborodás futótűzként járta be Európát. Rafael Zovenzonius költeményét néhány éven belül többször is kinyomtatták, szövegét nem sokkal 1475 után már kódexünkbe is bemásolták. III. A kódex harmadik szövegegységét a Janus-versek és - folyamatosan hozzámásolva - Galeotto "Intercalares elegii" c. költeménye alkotja. Egy scriptor másolta a három ívet, ezek közül a harmadik quaternio. Ez i azért érdekes, mert a kódex végig senio-ívekből áll, és az ívek utolsó lapjait eredetileg üresen hagyták. (Ezekre írták be utólag Erhardus Ventimontanus verseit.) Feltételezésünk szerint a Janus-verseket külön másolták, más írással, pontosan kiszámítva az utolsó ív megkezdésekor a szöveg terjedelmét. Utólag hozzátették a kódexhez, az utolsó üres lapon elkezdték, és a következő íven folytatták a másik Galeotto-költe- ményt, a De laudibus et comparatione fratris Antonii et Orpheit. Ez a 332
