Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex

vers más írással íródott, mint a Janus-versek és az előző Galeotto költemény, scriptora valószínűleg ugyanaz, aki az előző részben, az itáliai humanisták műveit másolta.

Most térjünk rá a Janus-elégiákra. Ezek sorrendje eltér a többi Janus-kódex elégiáinak a sorrendjétől, az első és a harmadik elégiát ugyanis felcserélt sorrendben adja. A tizenkettes gyűjteményt tartalmazó kódexek közül ezt csak a vatikániban,-^ a teljesebb gyűjteményt adók közül pedig a sevillai Il-es-5^ kódexben figyelhetjük meg. A kezdő költemény címét az olmützi kódex így adja meg: "Blasio militanti Janus febriensC!)". Ezt követi az I.2-es, a Naiadum italicarum princip. dive feronie, azután az I.l-es, a Laus Andree Mantegne pictoris. A 4-12-es elégiák ezután a szokásos sorrendben következnek: De stello aestivo, De apro et cervo, Threnos de morte Barbarae matris, majd az Invehitur in Lunam.

Itt ismét megszakad az elégiák sora, betoldják Janus ferrarai diáktársának, Antonio Constanzi költőnek a Mátyás királyhoz írt versét. Janus Mátyás király nevében írt válaszverse követi ezt, s utána az I. 9, 10, 11. és 12-es elégia. Az Ad animam suam után folyamatosan másolta be ugyanaz a scriptor Galeotto "Intercalares elegii" c. költeményét.

A Janus-versek szövegvariánsait kigyűjtöttük és összevetettük több kiadás,valamint a bécsi és a sevillai I-es kódexek szövegével.Ahhoz kevés volt az összehasonlító anyag, hogy megállapíthassuk, mely másolási körhöz tartozik a szövegeltérések, szövegvariánsok alapján az olmützi kódex. De a Teleki-féle kiadáshoz, azaz a bécsi kódex szövegéhez elég közeli, attól alig-alig eltérő szöveget őrzött meg. Kevés benne a javítás, a gondos korrektor csak ritkán változtatott a szövegen. Ugyanaz a kéz, amely a szövegjavításokat végezte, az utolsó elégia végére ezt írta: "finis carminum Yani Quinqueecclesiensis."

A kódex negyedik és utolsó része Erhardus Ventimontanus két versével kezdődik.-^ A másodikat utólag írták be a kódexbe, a scriptor ugyanis rosszul számította ki a rendelkezésére álló helyet, és a költeményt a következő lapon, Aeneas Silvius Proverbiájának a margóján fejezte be.

333