Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében
Laskói Demeter kolostori iskolai könyve (1433-35), az esztergomi iskoláskönyv (1463-76 közt), Aranyasi Gellértfi János csütörtökhelyi iskolamester teológiai kolligátuma (1462-73 közt). A városi írnokok műveltségének sokoldalúságára vallanak a Liebhard Eghenvelder pozsonyi írnok szerkesztésében készült teológiai kolligátum (1434-55) és a Soproni virágének (1490 körül). Mindez igazolja Tónk Sándor megállapítását arra nézve, hogy a nagyobb településekben lévő iskolákban a tanulni vágyók már megszerezhették a "hét szabad művészet" ismereteit, hogy tekintélyes számú lehetett a 16. század elején az írni-olvasni tudó, könyvet forgató, művelődő kézműves, kereskedő polgár.^ Az a szerencsés körülmény, hogy bár nem túl tág körből, de jelentős kódexeket kölcsönzés folytán lehetett kiállítani, továbbá, hogy ez is a szétszóródott kódexanyag rendszeres felkutatása és feltárása (Hungari- ca-kutatás) során vált ismertté és lehetségessé, sőt, hogy még nyelvemlékeink felbukkanása és kivételes lehetőségként visszaszerzése is gyarapítja a kiállítást, széles ívben világítja meg az esetleg lebecsült középkori magyarországi művelődést. Ma már tisztában lehetünk azzal, hogy nemcsak a humanista műveltséghez, vagy az anyanyelvi kultúrához kapcsolódó ritka darabok lehetnek nemzeti múltunk büszkeségei, hanem a maguk kora vége felé - de szép számmal - megjelenő skolasztikus szellemű alkotások is, hiszen mindez együtt egy ország műveltségének kifejezője. Az már külön érdeme a kiállításnak, hogy a magyarnyelvűség kezdeti lépéseit is érzékeltetni tudja. Ezt még meg is előzi a magyarországi feudális közösségi tudat, egyfajta korai nemzettudat kibontakozását mutató fejlődés, ami megragadható a hazai szentek, főleg az államalapító dinasztiához tartozók sok kiállított emlékben mutatkozó tisztelete, a magyar történeti emlékek és szemlélet előkelő szellemi helye formájában. A kiállított kódexanyag meggyőzően igazolja Magyarország és a magyar nép művelődési emelkedését a középkor oly ritkán nyugodt évszázadaiban és súlyos katonai-politikai megrázkódtatásai előestéjén. Aláhúzza ezt a genius loci - a kiállítás egy romjaiból újjáépített, középkori eredetű palotában került megrendezésre, ahol a kiállított kódexek és tárgyi emlékek nem egy darabja a maga korában szerepelt már. A korszak32
