Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében

ténete számára hátrahagyott kéziratában Elekes Lajos mint a humanizmus első önálló hazai képviselőjét és terjesztőjét tárgyalja, aki leveleiben nem csupán diplomáciai vagy magániratot, hanem humanista módon: közvélemény formálására alkalmas irodalmi műfajt látott. Leveleit még életében összegyűjtötték. A különféle diszciplínák oldaláról való elismerések felidézése mellé tegyük oda, hogy nem a tudomány, vagy művészet tornyába visszavonult humanista volt, hanem jellegzetes hivatali pályát járt meg, amivel a kancelláriát általában is az új szellemi törekvések műhelyeként foghatjuk fel. Kancelláriai jegyző 1433, protonotárius 1437, majd titkár, kancellár. Egyházi pályája fontos szakasza Nagyváradhoz kötötte (1443-45 prépost, 1445-65 püspök), ahol már szellemi légkört fejlesztett ki. Ez utóbbinak későbbi emléke a Gesta Romanorum nagyváradi másolata 1474, Egervári László a püspökség kormányzója használatában, és az 1475-ben ott, ugyanannak számára másolt Guido de Columna: Historia Troiana.^

Bizonyos, hogy Vitéz Jánosnak, aki még a régi és új latinság határvonalán küzdött új stíluseszményért, egyik legmaradandóbb cselekedete az itáliai iskoláztatás biztosítása. így taníttatta ott unokaöccsét, Janus Pannoniust és védencét, Váradi Pétert. Janus Pannonius már az új nemzedékek mesterénél, Guarinonál tanulhatott, akinek ferrarai iskolájából Eugenio Garin a nevelési eszmét, a történetszemléletet és a természettudományos érdeklődést egyaránt kiemelte. Ez a filozófiatörténész Guarinonak a teogóniai mítoszokról adott interpretációját találta meg Janus Pannonius verseiben. A magyar humanizmus harmadik nagy könyvgyűjtője, költője és ihletőjeként jött számításba a kiállításon. Janus Pannonius 1000 körüli görög Bibliáját, az olmützi-bécsi eredetű 1467-70 körüli humanista költők gyűjteményét, benne Janus Pannonius verseinek és a magyar humanista költeményeinek XV. századvégi itáliai kéziratát tervezhették. A humanista költővé lett, de az adott társadalomban - s ez lehetett képzése első célja - állami főhivatalnok kellett legyen, főpapi javadalomból kellett éljen. Diplomáciai, kancelláriai, kincstartósági téren működött, sokáig sikerrel. A Csapodi Csabától meglelt sevillai kódexben megőrződtek azok a Mátyás király nevében kiadott diplo27