Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Körmendy Kinga: Egy 1432-ből származó imádságoskönyv magyar vonatkozásai
Egy 1432-ből származó imádságoskönyv+ magyar vonatkozásai Körmendy Kinga A kódexre először Matús Kucera hívta fel a figyelmet egy 1973-ben, szlovák nyelven közölt tanulmányában, amely 1979-ben angol nyelven is megjelent.^ A magyar kutatás számára a kódex az Országos Széchényi Könyvtár által rendezett kiállítás alkalmából, 1905-ben vált ismertté.^ Az 1432-re datált, latin nyelvű imádságoskönyv a múlt század elején, Weihenstephanból került a szekularizációkor Münchenbe. Az imádságos- könyv elején kalendárium található, majd a Sertum Beatae Mariae Virginis címen ismert Mária-énekek következnek. A kódex nagy részét különböző könyörgéssorozatok, offíciumrészletekből összeválogatott imádságok teszik ki. A kalendáriumban és a főrészben elszórtan szláv nyelvű megjegyzések olvashatók. Ezek terjedelme a kétszavas beírástól pár soros szövegig terjed. Az imádságoskönyv kezdőlapjával szemközti lapon egész lapos miniatúra van a Madonna, Szent Lénárd és a donátor ábrázolásával. A kódex főrészét kitevő imádságokat a betlehemi háromkirályokhoz szóló könyörgéssorozat követi. A 15. századi imádságoskönyv Szent István király második vesperásának Magnificat antifónájával és könyörgésével zárul. A Szent István-offícium részletével szemközti lapra a három magyar királyi szentet, Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázoló egész lapos miniatúrát festettek. A Szent István-offícium könyörgése után a lapon fennmaradó helyre folytatólagosan másolta be Elilandus be- nediktbeuroni bencés szerzetes 1591-ben Ingolstadtban az imádságos- könyvvel kapcsolatos megjegyzéseit. Eszerint az imádságoskönyvet a nie- deraltaichi bencés kolostor számára Elilandus kiegészítette Ingolstadt- ban 1591-ben. +München, Bayerische Staatsbibliothek, Cimae 21590. 259
