Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében
A kódexek műfajai, szerzői - mint már a maguk korában - bármennyire is egyazon egyetemes igényű egyházhoz tartoztak, mégis mindig jeleznek egyéni változatokat, vagy éppen törekvéseket, olykor első jelei későbbi változások, áramlatok felbukkanásának. De nem kevésbé fontosak azok az adatok, amelyek az egykori tulajdonosok, vagy éppen rendelők, megbízók korára, az intézmény helyére, a személy működésére vonatkoznak. Ezek ismeretében a kódex funkciója, szerepe, olvasásának korszerű, vagy konzervativizmust kifejező volta válik érzékelhetővé. Az őrzés helye, a hazahozás eredethelye, a szétszóródás iránya megannyi művelődési, oktatási, politikai mozzanatot világíthat meg. Történelmünk sokszor "for- gandó" volta, megannyi fordulata érzékelhető a látszólag jelentéktelen, száraz adatok segítségével, ezek nálunk fontosabbak, mint nyugodtabb politikai folytonosságot élvezett országokban, könyvtáraikban. A címeikben látszólag össze nem tartozó, megmaradásuk véletlen- szerűségei miatt amúgy is egy szétfoszlott szövevény egy-egy szálát jelentő kódexek és korjelző tárgyi emlékek éppen a fentiek figyelembevételével mégis sokkal többet érzékeltethetnek, mint egy-egy tulajdonos érdeklődését, tanulmányi rendjét, szertartási gyakorlatát. Belőlük tá- gabb művelődési kapcsolatok, olykor áramlatok bonthatók ki. Szerencsésebb esetben a kódex bejegyzéseiből fény derül olvasói, forgatói személyére. Ezeknél szembetűnőbb, és a kiállítási anyag adott korlátái mellett is jobban kiemelkedik élvonalbeli mecénások, könyvtáralkotók (Mátyás király, Vitéz János, Janus Pannonius, a magyar humanizmus nagy triásza) és a kisebbek elég széles köre. A kódexkiállítás válogatását ebben a tekintetben nemcsak a hely végessége, de egy másik gyakorlati meggondolás is korlátozta. Tekintettel a magyarországi renaissance művészet komplex schallaburgi és budavári bemutatására, a Mátyás-kor könyvkultúráját eleve szerényebb keretben kívánta ismertetni, illetve olyan darabokat bemutatni, amelyek a schallaburgi kiállításon nem szerepeltek. Az 1470-ből való, talán budai Tra- pezuntius: Compendium grammaticae, az akkori firenzei Catullus-Tibul- lus-Propertius versgyűjtemény, az 1480 körüli Corvina-kötésbe került bolognai biblia Erlangenből, az egykorú Mátyás-graduale és Trapezunti25
