Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Wehli Tünde: A wolfenbütteli zsoltároskönyv könyvfesztéseti szempontból

nes, egyenes vonalakkal határolt. Az iniciálé törzsének arabeszkes kialakítása a 11-12. századi német romanika hagyatéka. A betű ívének ká- posztalevél-sora ugyanilyen igazodásé. Az iniciálé alsó térfelében két, szimmetrikusan elrendezett, levelekkel tarkított indasor húzódik. Az indasor levelei, félpalmettái itáliai eredetűek, de a 13. század húszas éveire a francia művészetben is közkinccsé váltak. A két indasor közé került Dávid viszonylag monumentális, ülő alakja. Az inda és a figura kódexlapunkon megvalósított összekapcsolása a Rajna menti, a szász-thü- ringiai, a délnémet és a bajor kódexfestészetre egyaránt jellemző az 1220-as évek után. Az iniciálé felső ívében, egy éggömböt jelképező me- daillonban a keresztnimbuszos Úr fél alakja látható. Az Úr frontális, áldó jobbja mell elé húzott, bal kezében rotulust tart. Krisztusnak ez a régies - a mell előtt tartott, áldó gesztusé kézre és a könyvet helyettesítő rotulusra gondolunk -, típusa leginkább a 13. századi német portálszobrászatból ismert. A német művészetet, ezen belül különösképpen a kapuplasztikát jellemezte a csípőben elvágott Krisztus-alak. A típus elterjedésének útvonalát, szélességét többek között néhány magyar- országi emlék - például a bátmonostori timpanon - is jelzi. A Krisztus körüli kerek mandorla, annak csillagos égboltkénti értelmezése ugyancsak német kapcsolatokat sejtet. Az alsó mezőben elhelyezett Dávid típusa - a fiatalos arc, a leveles korona, a mell fölött pánttal összefogott palást és az állatfejben végződő hárfa a 13. századi Franciaország művészetében általánosan elterjedt volt. A francia művészettől csupán azért távolodik el kissé ez a figura, mert a lába nem elegáns, térden átvetett és nem is hegyes orrú fekete cipőbe, vagy harisnyába bújtatott, hanem a német művészet hagyományaiba illeszkedően mezítlábas. Ennél fogva a zsoltározó király jelentés szempontjából kissé az ószövetségi próféták, látnokok irányába tolódik át.

A kódex további figurális iniciáléi közül a 32. zsoltár kezdetéhez készített E(xultate, f. 72r.) iniciálét tanulságos elemeznünk. Ikonográfiái típus és motívumkincs szempontjából heterogén ez az iniciálé. A kompozíció egésze - a harangjátékon játszó Dávid király típusa - francia, viszont a király mezítlábas megjelenítése megint az archaizá- lóbb, prófétikusabb felfogású német művészethez közelít.

254