Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Wehli Tünde: A wolfenbütteli zsoltároskönyv könyvfesztéseti szempontból

A kódex ornamentális iniciáléi, a belőlük fölfelé futó, csigákba rendezett, levelekkel díszített indasorok és a fólió két oldalán végig­futó szegélydíszek, az azokat benépesítő torz lények - a zenélő majmok, sárkányok, stb. -, továbbá az apró madarak és nyulak, a vadászjelenetek és párviadalok az 1230-1250 közötti francia motívumkincsből merítettek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az iniciálékban igen ritka a francia könyvfestészetben rendkívül népszerű, egymásba fonódó, levél nélküli inda, mely állatfejekben végződik. Teljesen hiányzik kódexünkből a francia kéziratokban mindig feltűnő, három- és ötujjas levél. A wolfenbütteli psalterium sorzáró lécekben rendkívül gazdag A sor- záró lécnek két típusa alakult ki Franciaországban az 1230-1240-es évek között. Az egyszerűbb, hullámvonalas és körökkel díszített tolirajzos, valamint a fedőfestékes, melynek legfontosabb alkotóelemei a geometri­kus motívumok, a leveles és állatfejekben végződő indák, a futó állatok. Ezek a motívumok Franciaország területén kívül már az 1240-es években előfordulnak, gondoljunk William de Brailes művészetére. A wolfenbüt­teli zsoltároskönyv sorzáró lécei részben igazodnak a francia motívum­kincshez, részben el is szakadnak attól, és más elemekkel is gazdagod­nak. Nagyon gyakori például a hal-motívum. Ennek közvetlen forrását nem ismerjük. A kódex több lapján fordul elő a függőleges vonalakkal tagolt rozéttasor. A rozetták a német kódexlapok festett képkereteivel hozha­tók összefüggésbe. A kódex ikonográfiái és motivikus elemzése során a francia és a né­met művészet hagyományainak, illetve újabb eredményeinek párhuzamos je­lenlétéről győződhettünk meg. Ezek után térjünk a színek és a stílus kérdéseire. A wolfenbütteli psalterium Beatus vir iniciáléját alapvető­en az arany háttér és az öltözetek tompa kék-zöld színpárosítása hatá­rozza meg. Az indasor színei, az apró csillagok a német késő román kó­dexfestészet színvilágának használata mellet tanúskodnak. Az üresen ma­radt felületek fehér kockahálózata és a káposztalevelek fehér erezete az ugyanott kedvelt csúcsfény emlékét idézik. A sűrű, párhuzamosan futó fekete vonalak pedig a redők öbleinek emlékére utalnak. További német sajátosság az iniciálé törzsének aranyozása, közeinek kékkel történő 255

Next

/
Thumbnails
Contents