Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében

plices literati". A szóhasználat a deák és a klerikus fogalmak elválásának határán mozog, talán irányuk miatt kétségbe vonva papi mivoltukat. A kódexek kutatása tehát bőségesen nyújt teret a különféle diszciplínák művelőinek. Nyelvész, Mészöly Gedeon lelt olyan latin kódexet, amely egyebek közt bibliai részeket is tartalmaz, ti. a nagyobb és kisebb prófétákat, s egy híján az oly rég keresett prológusokat is. Mivel pedig eme bibliai rész írását Prágában, 1422 április 14-én végezték be, a mi kiállított kódexeink is visszamutatnak a már huszita felkelő egyetemi városra.2 Egyetemi műveltség és deákműveltség felé mutat a vallásos élet sajátos áramlatai közti küzdelem három kódexbeni lecsapódása.

A kiállításon a kódexek szinte önálló fontosságot nyernek, egyedileg is figyelemre érdemesek. Valójában azonban szinte mindig valamilyen kisebb-nagyobb gyűjteménybe tartoztak. A kódexek, kézírásos könyvek élete aligha választható szét a könyvtáraktól, amelyekbe kerültek. A műveltség fokát nemcsak az egyes kódexek tartalma, előfordulási ritkasága, vagy gyakorisága mutatja, hanem talán ennél is inkább az, milyen helyük volt valamely gyűjteményben, mikor kerültek abba. Bármenynyire hangsúlyozzuk a folyamatosságot a középkori egyházi és udvari élet formáiban, a szertartások szövegében, ez nem mond ellent az énekelt és zenei dallamok változatosságának, fejlődésének. Még inkább hatottak a kódexek művészeti elemeire, funkciójában változatlan formakincsére - a díszített kezdőbetűkre, a lapszéli rajzokra és a képes táblákra az európai képzőművészet sokszor igen felgyorsuló, a politikai és a művelődési szférák korszakhatáraihoz korántsem mindig igazodó váltásai, stílusban, színben, dinamikában egyaránt.-^

íme, egyszerre hány szempontból tekinthető, s elfogultság nélkül mondhatom, élvezhető egy-egy felnyitott kódexlap azok számára is, akik esetleg betűit olvasni nem tudják, szövegét nem értik. Végül, de nem utolsósorban jelentékeny, és az egyik kiállítási terem problematikáját a középkor liturgikus irodalma alkotja. Az egykor különösen sok élő nyelvű közösséget egyesítő országban, a mind élesebb társadalmi ellentétek szabdalta lakosságban nem lebecsülendő összetartó köteléket éppen a vallási szertartások közös volta, latinsága és alapvetően mindenütt egységes tartalma jelentette.

24