Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében

kódexben (forbátl - megtorol). A 20. századi kutatás mutatta ki éppen e szavak nemcsak lelki, hanem földi politikai vonatkozását. A mevetes - insultatio, a fozlat - praedatio, praeda fogalmak biztosan ilyenek. De el sem szabad túlozni a szóértelmezés megideologizálását. Amikor a Huszita Biblia egy pontján az "És mend ezekben nagy közlet erőssejtetett mü közöttünk és tü közöttetek" mondatból a modern értelmezés az isteni kinyilatkoztatás (közlés) bebizonyosodását olvasta ki, Bán Imre - a Károlyi Biblia fevideált fordítását is segítségül híva - mutatott rá a természetesebb értelmezésre, hogy ti. nagy távolság (közbevetés) van köztünk és közietek (ti. az üdvözöltek és elkárhozottak között). A lokalizáláshoz segít a Nyíri Antaltól felelevenített fejtegetés a Müncheni kódexben többször előforduló akcsa (= quadrans) szóról, amit a fordítók a fordítás helyének lakosságától hallhattak (román akcse, ezüst pénz<oszmán török akcse, aprópénz), ti. Moldvában, és ezt nem a másoló szóhasználataként kell felfogni. A nyelvtörténeti kutatás a párhuzamos helyek összeállításával nagy valószínűséggel állíthatta, hogy a Bécsi kódex első felét és Máté evangéliumát más fordította, mint a bibliafordítás többi részét, amit talán némely fejezet kivételével egy másik fordított, azaz aki Mátét fordította, nem fordíthatta a többi evangélistát, eltérnek pl. a személyragos igenevek eltérő használatában. Szi- ly Kálmán ezért írhatott Tamásról és Bálintról, mint a Biblia első magyar fordítóiról. Ez azonban már az irodalomtörténet színesebb területére vezet át. Thienemann Tivadar még két ferences barátnak huszitizmussal vádolt bibliafordításáról írt, a vulgáris Biblia ugyanis az egyetemes egyház egységét fenyegette. Ű azonban Bibliájukban nyomát nem lelte a huszitizmusnak. A ferenciek Bibliája elnevezést félreértésen alapulónak minősítette Timár Kálmán: Tamás és Bálint huszitasággal vádolt papok (Bálint plébános) bibliafordításáról ugyan ferences krónika ír, de nem mondja őket rendtársaknak. Ilyen értelemben joggal tulajdonította Elekes Lajos immár negyvenhat éve huszita klerikusoknak őket. De a helyzet még érdekesebb a forráshely teljes értelmezésével; ez két minőséget ad meg, váltogatva: "duo literati de Kamanest, videlicet Thomas et Valentinus", "duo clerici haeresim praedictam seminantes", "sim23