Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Juhász László: Az "Esztergomi rövid krónika" hitelességének kérdéséhez )Írótisnta és pergamenvizsgálatok)
szervesanyag-tartalmát figyelembe véve - nem mutatható ki olyan komponens, amely megalapozottá,illetve indokolttá tenné e kérdéses írások keletkezésének 19. századi származtatását. A vizsgálatok első szakasza lezárult, amely tulajdonképpen elővizsgálatnak is felfogható. Az általunk alkalmazott módszerekről közel sem állítjuk azok abszolút kizárólagosságát. Csupán a jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálatok skáláját jártuk végig, mindenekelőtt szem előtt tartva azt a tényt, hogy e ritka és igen értékes kultúrtörténeti kincsünk beavatkozásunk során változatlan maradjon. A jelen vizsgálatok során szerzett tapasztalatok, illetve az eddigi eredmények már egyértelműen körvonalazzák azokat a további összehasonlító vizsgálatokat is, amelyek várható eredményei minden bizonnyal a kategorikus vélemény megalapozását fogják szolgáltatni. A pergamen és vizsgálata A kódexírások festékanyagának vizsgálata mellett lehetőségünk nyílott az íráshordozó pergamen fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatára is. E vizsgálatok elvégzését azért tartottuk fontosnak, mert a szakirodalomban erre vonatkozóan nem találtunk adatokat. A pergamen készítése Válaszképpen az egyiptomiak ie. 2. századi papiruszkiviteli korlátozására - II. Eumenész király uralkodása idején (ie. 197-159) - Pergamon városában állati bőrre kezdtek kéziratokat írni.^ Ettől kezdve egészen napjainkig a pergamen, vagyis: lenyúzott állati bőrök^ - főleg juh, borjú, kecske - speciális kikészítésével előállított vékony hártya, íráshordozóként is használatossá vált. Bár a papírkészítés elterjedése ezt a viszonylag drága és nehezen kezelhető íráshordozó anyagot a későbbiekben fokozatosan kiszorította, élettartamát legfeljebb a leg230
