Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Juhász László: Az "Esztergomi rövid krónika" hitelességének kérdéséhez )Írótisnta és pergamenvizsgálatok)
újabb szintetikus anyagok némelyike múlja csak felül. A pergamen készítésének ősi technikájáról (8. sz. fénykép) igen sok adat áll rendelkezésünkre.^ Hajdani előállításának főbb lépései a következők voltak:- a lenyúzott állati bőrt több napon át meszes vízben áztatták;- a kezelt bőrt megtisztították a fellazult szőrtől, hús-, zsír- és egyéb maradványoktól;- a megfelelően formált bőrt erre a célra készített rámán kifeszítették, majd a napon teljesen kiszárították;- száradás után dörzskővel igen finomra csiszolták;- ezt követően az így nyert hártyát krétaporral beszórták, hogy a tinta szét ne folyjon rajta;- a legutolsó lépés a megfelelő méretre való felvágás, illetve vonala- zás volt. A bőrgyárak pergament ma már nem állítanak elő, de megjegyzendő, hogy a bőriparban alkalmazott modern bőrkikészítési technológia első lépései megegyeznek a hajdani "pergamenisták" szigorú titokként kezelt receptúrájával. A jelenlegi kutatások eredményei tisztázták azokat a biokémiai, illetve kolloidkémiai folyamatokat,® amelyek magyarázzák, illetve egyértelművé teszik a pergamen hosszú élettartamát és egészen sajátos írás- hordozó, illetve írásmegkötő képességét. A pergamen készítési technikáját tanulmányozva, belátható, hogy a leendő pergamen minőségét alapvetően az erre a célra szánt állatok bőréből a kikészítés során nyert irharéteg milyensége szabta meg. Az irha egyben a köztakaró fizikai tulajdonságait leginkább meghatározó rétege. Vastagsága és szerkezete állatfajonként igen változó. Ugyanazon állatfaj esetében is eltérő: kortól, ivartól és klimatikus viszonyoktól függő, sőt eltérő az állat egyes testtájékain is. Fénymikroszkópos vizsgálatok A pergamen keresztmetszetének áteső fényben történő vizsgálatához a megfelelően kiválasztott mintákat alávetettük a szövettanban jól ismert 231
