Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében
velődés formáihoz, műfajaihoz, intézményeihez való felzárkózás kora volt Magyarországon, a Zsigmond uralmától a mohácsi vészig tartó kor pedig már a jelentősebb hazai alkotások, a legmodernebbnek számító akkori irányzatok adaptálásának időszaka, és egyben a műveltség társadalmi bázisának kiszélesedését jelzi, immár nem az egyházra szorítkozó művelődés időszaka csupán. Ennek látszólag ellentmond, hogy a kiállítás utolsó terme éppen az egyházi műveltségnek ad teret, mutatva annak magas színvonalát, változatosságát a 15-16. század fordulóján. Mégis a kiállítás eme része bizonyos fokig optikai csalódás: az európai művelődés éppen ez időben szakadt el a kódexek kizárólagos fontosságától, s tört utat az ebben a kiállításban természetesen nem érzékelhető könyv- nyomtatás, és már ekkor feszegette a középkori egyház zárt kereteit az Európa különböző pontjain feltünedező előreformáció a maga változatos formáival: eretnekmozgalmak, misztika, új áhítat ... Mind a vallásos szellemi áramlatok, mind a külföldi egyetemek látogatásából erősödő új gondolatok kiállított példái az ún. Huszita Biblia kódexforrásai. A kiállítás forgatókönyve annak példájául emelte ki, hogy a jelzett időszakban az ájtatossági-aszkétikus irodalomban egyre nagyobb szerepet kapott a nemzeti nyelv, amely már a laikusok ilyen jellegű olvasmánya, illetve lelki művelődési irányát jelzi. Már az első, részleteiben három kódexben fennmaradt magyar bibliafordítás nagyobb laikus közönség számára készülhetett. Az első a Bécsi-kódex, magyar bibliafordítás 1450 körül, az Országos Széchényi Könyvtárból, a második a Müncheni-kódex, magyar bibliafordítás 1466, a müncheni Bajor Állami Könyvtárból, a harmadik lett volna az Apor-kódex, amit egykor a Székely Nemzeti Múzeumba juttattak, és Sepsiszentgyörgyön őrzik. A nyelvtörténeti kutatás immár több mint száz esztendeje állapította meg, hogy a Bécsi és Müncheni kódex mellett a Simonyi Zsigmondtól felismert Apor-kódexbeli első kéz zsoltárfordítás leírása a legrégibb magyar Biblia három nagy töredéke. Simonyi kiemelte, hogy egyetlen más kódexünkben sincs annyi merészen alkotott neologizmus, mint éppen az említett háromban. Vannak olyan szavak, amelyek csak bennük fordulnak elő (rütet - extázis), s más ritkák is csak rajtuk kívül még egy-két 22
