Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója
wertiges Produkt eines slawischen Dichters").24 A tizenkét kéziratos és tizennyolc nyomtatott hazai misszálé alapján azonban kétségtelenül magyarországi eredetűnek tartjuk. Az Elucidatoriumban ezeken kívül van még hét vers, amelyek magyar eredetét a szakirodalomban alig, vagy egyáltalán nem tartották nyilván, pedig a szöveghagyományuk kizárólag magyarországi forrásokra épül. Három az esztergomi missalek és breviáriumok Sanctorale-jából való. Szent Miklós sequentiáját (Plebs fidelis) az Analecta Hymnicaban a Mis- sale Strigoniense három nyomtatott kiadásából (1484, 1511, 1518) közölték. Ismereteink szerint megvan az 1423-1439 között keletkezett Páló- czi-missaléban és tizenkilenc nyomtatott esztergomi misekönyvben.2^ Ez nyilván a 15. században Esztergomban keletkezhetett. Ugyancsak magyar- országi szerzőtől való két himnusz, Szent Dorottyáé (Gratulare Caesarea) és Szent Margit vértanúé (Pange chorus).2^ Az előbbi a 14. század második felétől kezdve nyolc hazai kódexben és 1480-1558 között valamennyi nyomtatott Breviárium Strigoniensében megvan. A Szent Margit- himnusz négy 15. századi kódexben és az esztergomi breviárium kiadásain kívül a pálos breviárium 1519—i és 1540-i kiadásában is megtalálható. Két sequentia és két himnusz a szerkönyvek évközi, Per annum-részé- be, illetve a Commune sanctorumba tartozik. Az Omnes una celebremus kezdetű vasárnapi sequentiát (In diebus dominicis) már az Analecta Hym- nica szerkesztői is magyar forrásokból közölték ;22 mai ismereteink szerint harminc hazai kézirat tartalmazza a 14-15. században, és megvan az esztergomi, pécsi, zágrábi és pálos nyomtatott missale valamennyi kiadásában. A hitvallók miséjének (De uno confessore) sequentiája (Quem invisibiliter) szövegét két nyomtatott esztergomi misekönyv alapján közölték; szövege a 14. század elejétől 15 kódexből és az előbb említett nyomtatott misekönyvekből ismeretes.28 Végül kizárólag magyarországi forrásból ismert a hitvallók zsolozsmájában (De pluribus confessoribus) két himnusz is (Deus plasmator, Christe lucis).2^ A felsorolt darabok tehát ismeretlen magyar szerzőktől valók és a magyarországi középkori latin himnuszköltészet terméséhez tartoznak. Megfigyelhető azonban az is, hogy Clichtoveusnak a 16. században oly 179
