Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója

népszerűvé vált Elucidatoriuma nyomán egyes darabokat késői kéziratos gyűjteményekbe, kódexekbe bemásoltak, ami a nemzetközi himnológia kutatói előtt a magyar eredetet elhomályosította. így a Pange chorus és a Christe lucis kezdetű himnuszt 1553-ban bemásolták a svájci Hermetsch- wyl egykori bencés monostorának hymnariumába (az Analecta Hymnicaban "Cod. Griesen. 23." jelzettel idézik). Sőt Clichtoveus nyomán a 16. században újabb szövegközléseket is találunk. így a németalföldi Georgius Cassander (1513-1566) Hymni et cantica (Antwerpen 1556 és 1566) című gyűjteményébe átvette és eredetének ismerete nélkül terjesztette az Elucidatorium számos magyar darabját (Christe lucis, Gaudent caeli, Gratulare Caesarea, Pange chorus, Plaude parens, Regis regum). Ugyancsak Clichtoveustól juthatott a Szent Miklós-séquentia (Plebs fidelis) a Beauvais-i egyházmegye 17. századi nyomtatott misekönyvébe. Clichtoveus és a nyomában keletkezett kiadványok közléseit azután Ulysse Chevalier bedolgozta Repertórium Hymnologicumába, ahol az egyes darabok magyarországi eredete sok esetben végleg feledésbe ment.

A Novae Laudis attollamus kezdetű Szent László-sequentiánál az európai és a francia himnuszköltészet legjobb hagyományának átadását- átvételét, "traditio"-ját figyelhettük meg. A magyar humanista főpapnak, Gosztonyi Jánosnak ösztönzésére készült Elucidatorium forrásainak vizsgálatával megállapíthatjuk, hogy Jodocus Clichtoveus a magyarországi himnuszköltészet számos darabját humanista kritikával az európai nyilvánosság elé vitte. Ezzel a "traditio" és "receptio" - úgy tűnik - a szó eredeti jelentésében is végbement: Európa az "átadott" szellemi hagyatékból a középkor végén Magyarországról valamit "visszakapott".

180