Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója

gon való átvonulása is segíthette. A középkori hagyomány úgy tartotta, hogy Szent László királynak kellett volna e hadakat vezetnie. Tudjuk, hogy e hagyománynak vannak történeti gyökerei 1093-ban Vilmos Toulous-i gróf meghívta László királyt népes zarándoksereg vezetésére. Később pedig Konrád morva herceggel akart útra kelni. A lengyelországi hadjárata és váratlan halála hiúsította meg e tervét.^0 Orléans-i Hugó sequentiá- ja a 12. században a magyar földön átvonuló keresztes hadak zarándok- éneke is lehetett. Egy évszázaddal később pedig a Laudes crucis gondolati-érzelmi töltése, formája és dallama indíthatta az ismeretlen magyar literátort, hogy a keresztes lovagkirály nimbuszával övezett László kanonizációjakor, 1192 táján alkalmazza a szöveg tanúsága szerint a váradi katedrálisban (Varadini fulget ara...)’, a szent király sírjánál emelt új oltár énekévé.^

A francia mintára szerkesztett Szent László-sequentia bemutatása után röviden áttekinjük a Clichtoveus Elucidatoriumában található többi magyarországi verset is. Ezek közül a magyar szentek tiszteletét szolgálók már korábban ismertek voltak. Szent István sequentiáját (Corde voce) és himnuszát (Gaude caeli), Szent László (Regis regum) és Szent Imre himnuszát (Plaude parens) és egy prózát Szent Adalbert tiszteletére (Corona sanctitatis) már Dankó József kiadta Vetus Hymnariumában.^2 Ezeket a 15. század közepén feltűnő Gaude caeli kezdetű kivételével már

14. századi forrásokból ismerjük. Hazai eredetükhöz kétség nem férhet, mivel a szöveghagyományuk magyarországi forrásokhoz kapcsolódik. Az Analecta Hymnica szerkesztője, G. M. Dreves ugyan a Szent László és Szent Imre himnuszánál (Regis regum, Plaude parens) idéz egy 15. századi prágai kódexet (Cod. Pragense XIII. G. 9.), erről azonban közelebbit nem tudunk.^ Ugyancsak megvan a Szent Adalbert tiszteletére szerkesztett prosa is (Corona sanctitatis) kilenc magyarországi forrás mellett egy 15. századi St. Emmeranból való "Collectarium Hymnorum et Prosarum" című, Münchenben őrzött kódexben (C.l. 14667); és mivel az Analecta Hymnica szerkesztői Szent Adalbert esztergomi vonatkozásait kevésbé ismerve elsősorban cseh és prágai patrónusnak tekintetették, e prosát is ismeretlen szláv szerző gyenge produktumának minősítettek ("... minder178