Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója
tét vázolja; 3. végül, Adnotationes címmel morális, biblikus, teológiai magyarázatot és az emendációra vonatkozó megjegyzéseket fűz az egyes sorokhoz, strófákhoz. Az Elucidatorium futó áttekintése nyomán is feltűnik a sok magyar vonatkozás. Eckhardt Sándor megjegyzése szerint "a sok magyar himnusz és történeti magyarázat érdekes magyar jelleget kölcsönöz, az olvasó szinte érzi a magyar munkatárs jelenlétét".^ Ezt a megfigyelést még továbbiakkal is kiegészíthetjük. Az Elucidatorium 1516-ban, tehat két és fél évvel Gosztonyi hazaérkezése után jelent meg. Várdai Balázs győri kanonok, akit Gosztonyi maga után küldött Párizsba, csak 1515-^ben érkezhetett oda; ó tehát a szerkesztés munkájánál nem lehetett jelen.® Az érdemi munkát tehát Clichtoveus egyedül végezte, mégpedig a nála hagyott, nyomtatott esztergomi liturgikus könyvek felhasználásával. A verses darabok szövegvariánsainak megfigyeléséből biztosnak látszik, hogy forrása a Breviárium Strigoniense 1502-i, vagy 1513-i kiadása, a Missale Strigoniensenek pedig 1491-1513 között megjelent nyolc kiadása közül valamelyik volt.^ Clichtoveus megjegyzése szerint a magyar forrásokból merített szövegeket saját tetszésére másokkal is kiegészítette. A pontos számlálás, összevetés eredményeként megállapíthatjuk, hogy 93 sequentia közül 58, a 149 himnusz közül pedig 130 az esztergomi nyomtatott forrásokból való. Megfigyelhető, hogy még a jellegzetesen francia- országi eredetű daraboknál is a magyarországi liturgikus könyveket használta, amint ez a Laudes crucis attollamus kezdetű sequentiánál minden kétséget kizáróan megállapítható.-*-® Az Elucidatoriumban hét himnusz és hat sequentia, összesen tehát tizenhárom verses szöveg a középkori Magyarországon keletkezett, és csak magyarországi liturgikus forrásokból ismert. Ezek a következők: Hymni: f. 49: Gratulare Caesarea (Dorothea; AH 52, 166) f. 46v: Regis regum civis ave (Ladislaus; AH 4, 174) f. 60: Pangat chorus hymnum Dei filio (Margaretha martyr; AH 4, 195) 172
