Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)

I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai

rajzú fametszet Szűz Máriát ábrázolja, amint az egyházi és világi hatalom képviselőinek hódolatát fogadja. A kép alsó részét megtoldották Keym nevével és mint könyvárusjelvény számos kiadásának címlapjára került.

A Liechtenstein-nyomda állandóan megismétlődő figurális iniciáléi, fejezetkezdő vignettái ízléssel és mértékkel kisérik a szöveget. Különösen jól érvényesülnek az építészeti keretbe foglalt vignetták, ezek ügyeskezű fametszője Krisztus és tanítványainak életét, a próféták és evangélisták képmásait sok finom vonással illusztrálta. A kánonfametszet (XIX. tábla), amelynek compositionális értékei sokat vesztettek a fametszőmester keze alatt, először egy 1507-ben megjelent prágai misekönyv számára készült (Rivoli 16), azóta pedig a Liechtenstein-missalék egész sorát díszítette.6

A következő évben a két könyvárus ismét egyszerre jelentette meg az esztergomi misekönyvet és a kiadás 1513 január 4-én hagyta el Liechtenstein velencei sajtóját. A negyedrétű misekönyv az előzőnél lényegesen szerényebb kivitelben készült. Az egyszerű címlapon a könyvárusjelvények is megváltoztak. Heckel jelvénye ismét Szent Istvánt, Keymé fénysugarakkal övezett kis Madonnát ábrázol, de egyik sem közelíti meg az előző két könyvárusjelvény finom rajzát. A kánonkép7 (XX. tábla) fametszője a Golgotha jelenetét drámai erővel ábrázolta. A Keresztfát átölelő Magdolna és János evangélista fájdalomtól eltorzult arca, tágranyitott szája a paduai naturalismus (Mantegna, Riccio) hatását tükrözi.

Az esztergomi misekönyv két egymásután következő kiadását 1514 július 20-án egy pálos missale követte, melyet Liechtenstein ismét Stephanus Heckel budai könyvárus rendeletére nyomtatott. A Nemzeti Múzeum csonka pálos missaléjával kapcsolatban (Id. J. Amerbach) már megemlékeztünk a pálosok misekönyvének compilátoráról, valamint arról, hogy ez az 1514-es kiadás minden valószínűség szerint nem lehet a pálosok első nyomtatott misekönyve. A missale igen szerény kivitelben készült, valóban remeteszerzetesek használatára, de éppen egyszerűségével kelt megkapó benyomást. Heckel új könyvárusjelvénye, amelyben három térdelő barát könyvet nyújt két szent felé, jól díszíti ezt a rendi misekönyvet. A kánonkép ugyancsak értékes dísze a könyvnek. Középen a Keresztrefeszítés elég ügyes fametsző munkája, aki mesterember voltát csak Krisztus testének kezdetleges anatómiájával árulta el. A rendkívül finom keretlécet viszont, amely apró jelenetekkel illusztrálja Krisztus életét és szenvedéseit, Gregorius de Gregoriis velencei nyomdász misekönyvéből ismerjük.8

6 V. ö. Rivoli No. 7, 15, 75, 106, 115, 133, 144, 213, 214, 233, 236, 237.

7 Ez a reneszánsz ízlésű építészeti keretbe foglalt kánonfametszet előzőleg Lucc’Anto- hius Giunta három missaléját díszítette (Rivoli No. 69, 239, 245.). A keretet közli Rivoli I. 1.

8 V. ö. Rivoli id. m. 204. 1. fig. 297. 1.

32