Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)

I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai

Az egyik, II. Ulászló magyar király és Kothrár Lukács, zágrábi püspök címereivel ékes címlap versoját díszíti s Szűz Máriát, a magyarok patronáját ábrázolja a három magyar szent társaságában (XIV. tábla). Mária feje fölé két angyal tartja a magyar koronát, Szent István király jogarral, Imre herceg liliommal, Szent László, a zágrábi püspökség megalapítója pedig bárddal a kezében áll trónja mellett. A két magyar király ruhagallérján „S. STEPHANUS R. HUNGARIE“, illetve „S. LADISLAUS R. HUNG ARIE“, Imre herceg kardján pedig „S. EMERICUS DUX SCLAVONIE“ olvasható. A kép alját a magyar címer kettős kereszttel és hármas pólyával, valamint egy három pólyás címer díszíti. A fametszet kivitele a Velencében dolgozó német fametszők technikáját árulja el. A kép compositiója azonban, amely „Santa conversazione“ módjára állítja elénk a magyarok védszentjeit, valamint a Bellini- iskola Madonnáira emlékeztető Patrona Hungáriáé, világosan mutatják, hogy a német mester szép fametszetét a velencei festészet hatása alatt alkotta meg.

Lehet, hogy ugyanez a német fametsző volt az, aki a kánonkép compo- sitiójához viszont a legnagyobb német rézmetsző, Martin Schongauer gazdag művészetéből merített mintaképet (XV. tábla). A kolmari mester Keresztre- feszítését (Bartsch 25) metszette fába, amely majdnem teljesen hű másolatban, ily módon érdekes kerülőúton jutott el a magyar hívők és könyvbarátok körébe.

A missale több példánya hártyára nyomtatott kánonnal került forgalomba s Joannes Müer könyvárusjelvénye, valamint Liechtenstein szép pirosfekete nyomdászjelvénye zárja le.

E kiadásnak oly példányai2 is ismeretesek, amelyeknek kánonja bár az eredetivel egyező típussal van nyomtatva, szövege mégis kissé eltérő s más iniciálék és kánonkép díszítik. A Mária és János evangélistán kívül, a Keresztfát átölelő Magdolnát is ábrázoló kánonfametszet3 már a későbbi velencei, árnyékolt fametszetstílusát mutatja be és 1562 óta a Giunta-örökösök nyomdájának számos missaléját díszítette.4 Nem lehetetlen, hogy a Liechtenstein- uyomda megszűntével (1567), a Giunta-örökösök nyomdájában nyomatták ki újra a zágrábi misekönyv kánonját, hogy vele az elkopott példányokat kiegészítsék.

A zágrábi misekönyvet 1512 augusztus 3-án az esztergomi missale folio- kiadása követte, melyet Stephanus Heckel és Urbanus Keym, budai könyvárusok egyszerre adtak ki. Petrus Liechtenstein a két könyvárus számára készült példányokat csak a címlapon alkalmazott eltérő könyvárusjelvényekkel különböztette meg egymástól. Különösen értékes számunkra Stephanus Heckel jelvénye, amely Szent István király művészi képmása s valószínűleg a könyvárus külön rendeletére készült. Ezzel szemben, az élelmes nyomdász Keym könyvárus jelvényéhez egy régi fametszetet használt fel, amely előzőleg egy würzburgi breviarium címlapját díszítette.5 Ez az egyébként igen finom

2 A Bibliotheca Vaticanaban és báró Kornfeld Móric könyvtárában. — Knauz is látott egyet annak idején az esztergomi főegyházi könyvtárban (v. ö. 39. 1.).

3 A kánonképet közli Rivoli id. m. 259 1.

4 Rivoli No. 140, 141, 165, 166, 170, 184, 193, 200, 201, 267, 269.

5 Breviarium Herbipolense, 1507, impensis Joannis Rynman de Oeringaw. v. ö. Essling 938. sz.

31