Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)

I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai

gee .. . .‘ll Paep 1509 december 10-e előtt halt meg és üzletét István nevű segédje vezette tovább, aki valószínűleg azonos azzal a nagybányai Heckel Istvánnal (Stephanus Heckel de Rivulo Dominarum), aki 1512 óta mint önálló budai könyvárus működött.1 2 Nicolaus de Franckfordia el is készült a két liturgica kiadásával, amint a missale colophonjában mondja . . . maxima diligentia et solicitudine . . . Ez a széles körben ismert velencei kiadó, működésének első időszakában maga is nyomdász volt (1473—1477)3 és egyik leghíresebb német nyomdásszal, Franciscus Renner-el állott társasviszonyban. Később házassága révén, oly nagy vagyonra tett szert, hogy a nyomdászatot felcserélte a kiadói és könyvárusi tevékenységgel. Hogy Bakócz Tamás missaléját melyik nyomdász műhelyében nyomatta, arra nézve nem áll adat rendelkezésünkre, annyi azonban kétségtelen, hogy a XVI. századi velencei liturgicák sorában igen sikerült munkának tekinthető. A szöveg számtalan iniciáléja, szövegmagyarázó vignettája, valamint a kánonkép mellett, minket elsősorban a rendkívül bájos kis fametszetek érdekelnek (XVII. tábla), amelyek ábrázolásaikkal a szöveget kisérik, finoman megrajzolt jelenetekben szemléltetve Szűz Mária és Krisztus életét. A közölt képek közül kettő, a fametsző monogrammjának két változatát is mutatja. Ez a „c“ vagy „i c“ mester egyike volt Velence legügyesebb fametszőinek, akinek monogrammja számos fametszetes könyvben megtalálható.4 Természetesen ő is névtelen hőse maradt a velencei könyvfametszetnek, de ügyes rajza és fametszeteinek kivitele kiemeli társai sorából. A kánonkép (XVI. tábla) mint azt már az 1502-es esztergomi missaléval kapcsolatban említettük, újabb változata Georg Stuchs nürnbergi kánonfametszetének, azzal a különbséggel, hogy a méreteiben kisebb compositiót, Krisztus passióját ábrázoló keretléc szegélyezi.

PETRUS LIECHTENSTEIN.

Petrus Liechtenstein, nagybátyjától, Hermann Liechtensteintől 1497-ben örökölt nyomdája, tulajdonképen csak a XVI. század folyamán fejlődött tekintélyes üzemmé.1 Számos liturgikus nyomtatványa között, több magyar- országi misekönyv is szerepel.

Legelsőnek a zágrábi egyházmegye misekönyvét nyomtatta ki, amely Joannes Müer zágrábi polgár költségén, két évi munka után, 1511 június 20-án készült el. Valószínűleg Müer áldozatkészségének köszönhető, hogy ez a folionyomtatvány a Liechtenstein-nyomda szövegmagyarázó iniciáléival, vignettáival és keretléceivel kissé túldíszített, azonban a fametszetes könyv történetében mégis értékes helyet foglal el, mert két művészi fametszete érdekes példával illusztrálja a német és olasz művészet találkozását a velencei könyvfametszetben.

1 Uhlirz id. m.

2 Gulyás id. m. 29 1.

2 Haebler, Deutsche Drucker, 105—107 1. 1 V. ö. Rivoli id. m. IV—V. 11.

1 Haebler, Deutsche Drucker, 115 1.

30