Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)

I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai

VELENCE

ERHARDUS RATDOLT.

Az esztergomi misekönyvnek, 1486 március 18-án megjelent második kiadását, Mihály milkói püspök és esztergomi érseki vicárius rendeletére Erhard Ratdolt nyomtatta, akinek kiváló művészetét a Mátyás király rendelte 1480. évi breviárium révén már volt alkalma megismernie.1

Ez az augsburgi származású nyomdász mesterségét valószínűleg Nürnbergijén, Joannes Regiomontanus, Mátyás király egykori udvari csillagászának nyomdájában tanulta.1 2 3 Innen hozhatta híres fametszetű iniciáléinak gondolatát, valamint különös szeretetét a matematikai és csillagászati művek iránt. Ratdolt akkor jött Velencébe, mikor ez a város művészetének és iparának

Kánon-T Erhardus Ratdolt 1486. évi esztergomi misekönyvéből.

fénykorát élte s különösen nyomdásziparának gyors fellendülése a nyomdászokat nagy versengésre késztette. Ratdolt művészi kivitelű nyomtatványaival rögtön a legelsők sorába emelkedett. Tiszta betűformái nagy fejlődést jelentettek a német nyomdászok régies gót betűivel szemben, pompás fametszetű iniciáléi, keretlécei pedig versenyre keltek a reneszánsz-könyvbarátok által sokáig előnyben részesített kéziratok festett díszével. Gazdag fametszetanyaga után ítélve, nyomdájában számos gyakorlott fametsző dolgozhatott, akiknek művészi irányítója a nyomda egyik sociusa, Bernhard Pictor lehetett.’ • Fametszői valószínűleg ugyancsak Augsburgból jöttek, ahol az egykori kéziratok tollrajzai,4 valamint a helybeli festészet5 termékenyítő hatása alatt, a könyvfametszet korán virágzásnak indult. A Velencébe jött augsburgi

1 Redgrave (id. m. 59. sz.) a colophon azon szavait „... Impressum Venetiis iterum secundo ...“ úgy értelmezte, hogy ez volna Ratdolt második esztergomi missalenyomtatványa. Feltevését Copinger 4235. sz. a. átvette.

2 V. ö. Haebler, Deutsche Drucker, 107—110. 11.

3 V. ö. Baer id. m.-t.

4 V. ö. Lehmann—Haupt id. m. VII—VIII. fejezetét.

5 V. ö. Buchner id. m. 54. 1.

24