Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 51 egyházközségek „demokratizálása” tehát e vonatkozásban antidemokratikus, reakciós célokat szolgált.15 A hercegprímás tevékenysége emellett főleg arra irányult, hogy az antant-hatalmak beavatkozását sürgesse a magyarországi egyház intézményeinek és javainak védelmére. Különösen hangsúlyozta az iskolák megvédésének fontosságát.16 A prímás e tevékenységéről a Tanácsköztársaság leverése után összehívott püspökkari konferencia is megemlékezik, fájlalva, hogy „az antant-hatalmak az internacionalista szociáldemokráciától való félelemből nem mertek Magyarország belügyeibe avatkozni”.1 7 A Tanácsköztársaság leverése után Csernoch János természetesen olyan politikai rendszer létrehozásán fáradozott, amely a katolikus egyház forradalmak előtti anyagi alapjait és vezető szerepét biztosítja. E törekvésében azonban nemcsak régi politikai ellenfelei, a szociáldemokraták, polgári radikálisok és liberálisok álltak szemben vele, sőt elsősorban nem ezek, mert erejüket megtörte a győztes ellenforradalom, hanem egyrészt a forradalmak alatt öntudatosodott kisgazdarétegek, amelyek agrárreformot és a közélet demokratizálását követelték, másrészt az ellenforradalom győzelmével a politika előterébe került dzsentri-középrétegek. Mindkét csoportosulás a nagybirtok gazdasági és politikai vezetőszerepének korlátozására törekedett, bár más-más politikai alapon. Ezen kívül a Csernoch által képviselt politikai katolicizmus ellenfeleivé tette őket az is, hogy mindkét csoportosulásban igen jelentős volt a protestánsok száma, akik semmiképpen sem akarták eltűrni a katolikus egyház 1918 előtti hegemóniájának visszaállítását. Emellett éles ellentét volt a konzervatív egyházi vezetés és a dzsentri-rétegek elképzelései között a királykérdésben. A magas klérus, így Csernoch is, a legitimizmus, a Habsburg-ház jogfolytonosságának elismerése alapján állt. Az egyháznak a Monarchia fennállása idején élvezett kiváltságos helyzete, a nagybirtok sértetlen fenntartásának igénye, idegenkedése a Habsburg-ellenes dzsentri-körökben terjedő jobboldali, fasiszta ideológiától, kívánatossá tette számára a Habsburg-restaurációt. Viszont a dzsentri-tiszti csoportok jelentős része „nemzeti” királyságot akart, amely számára politikai vezető szerepet és anyagi felemelkedést biztosít. Ebben a kérdésben közös alapra került a kisgazdapárt tömegeivel, amelyek a nemzeti érzéstől vezetve tiltakoztak a Habsburg-család visszahívása ellen. Mindkét csoport eszmei fegyvertára a magyar függetlenségi harcok és a protestantizmus politikai hagyományaiból került ki, hatékonysága is főleg ezzel magyarázható. A kisgazdapárt értelmiségi sorait pedig ugyanúgy megfertőzte жг antiszemitizmus, mint a dzsentri elemet (egy része ennek is a kisgazdapárt felé orientálódott). ls A budapesti római katolikus egyházközségek első 10 éve. Bp. 1930. 73. Vö. Orbán Sándor: i. m. 112-113. 16 „Az én eszmém az, - írja Csernoch János 1919. júl. 2-án a Szentszéknek -, hogy a katolikus egyházat a szövetséges és társult hatalmak protektorátusa alá kell helyezni, vagy legalább is egyikük védelme alá. . . azt hiszem, hogyha a hatalmak védnökségük alá akarnák vonni a magyarországi egyházat és intézményeit, a kormány nem állana ellent. Ezt a védnökséget ki Je eile ne terjeszteni a szerzetesrendekre és az iskolákra is. Való igaz, hogy a tanácsköztársaság rendeletéi csak állami iskolákat ismernek el, mégis azt hiszem, hogy a hatalmak pressziója könnyen legyőzi ezeknek a rcndeleteknek az érvényét. Az iskolák megmentése még sokkal fontosabb, mint az egyház javainak megmentése, mert a legnagyobb veszélyt ránézve a köztársaság jövendő iskolái jelentik. . .” EPL Cat. A 2910/1919. Fordítás olasz eredetiből Balázs Béla: A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza. Bp. 1953. 29-30. Vö. Orbán Sándor: i. m. 114. 1 7 EPL Cat. D Ppki konf. jkv. 1919. aug. 22. 4
