Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCH JÁNOS TEVÉKENYSÉGE 61 jának. A püspöki kar nyilvános közös állásfoglalása soha nem ment túl az elvi legitimizmus határain, a kormány iránti lojalitást e téren sem sértette meg. A hercegprímás a királyt is igyekezett várakozásra bírni. 1920. nov. 18-i kelettel hosszú levélben informálja, és óvatosságra inti: „ ... minthogy felséged. . . értesülései szerint az antanthatalmak, nevezetesen a franciák nem támasztanak nehézséget a visszatérésnek, kötelességemnek tartottam az itteni vezető körökkel érintkezésbe lépni s velük felséged legmagasabb szándékát közölni s különösen arra vonatkozólag meggyőződést szerezni, vájjon a nagy an tant hatalmak nem mutogatnak-e Janus-arcot, amelynek felséged felé fordított fele békét hirdet, míg az, amelyet itt mutogatnak, a háborút hirdeti.”54 55 A prímás ismerteti az angol, francia és olasz álláspontot. Megemlíti, hogy Hanselih-tábornok, a francia misszó elnöke, Magyarország megszállását helyezte kilátásba a kisantant csapatai által, ha a restauráció megtörténnék. „Minthogy ezek szerint felséged értesülései s az itt közöltek között határozott ellentét van, nem tudok mást feltételezni, mint azt, hogy az antant kétszínű játékot űz, s az alatt, míg felséged ottani közegeinek kedvezőknek látszó kijelentéseket tesz, addig itt saját közegei által világos s félre nem érthető módon az ellenkezőjét állítja. Különben lehetséges az is, hogy az csak diplomáciai fogás és a franciáknak felségeddel szemben használt kijelentései úgy értendők, hogy ők maguk ugyan semmit sem tesznek tényleg felséged ellen, de megteszi helyettük, az ő jóváhagyásukkal a hálára kötelezett s készséges eszközük, a kisantant. . . így állván a dolog, itt a vezető körökben az a nézet uralkodik, hogy Magyarország még nincs annyira szervezve és megerősödve, hogy felséged máris elfoglalhatná a trónt. Vájjon a tavaszkor lehetséges lesz-e már, azt határozottan senki sem állíthatja. Lehet, hogy igen, és lehet, hogy nem.”s 5 1921. február 10-én, a Rótt Nándor indulása előtt tartott püspökkari konferencián a hercegprímás bejelentette, hogy a király Martin Aurél által küldött üzenetét közölte Horthyval, József főherceggel, Teleki Pál miniszterelnökkel és a pápai nunciussal. Horthy és József főherceg figyelmeztették a prímást: az antant képviselői jelezték, hogy a kisantant egy Habsburg-restaurációs kísérletet casus bellinek tekint. „A püspöki kar .. . hűségesen ragaszkodik a legitim és koronás királyhoz... Mégis szükségesnek tartja a királyt nyomatékosan figyelmeztetni, hogy visszatérésének ideje még el nem érkezett. Visszatérése a polgárháborút és a kis-entente fegyveres beavatkozását vonná maga után, ami Magyarország végleges felosztásához vezetne. Ugyanezért meghatalmazza Rótt Nándor veszprémi püspököt, aki a király hívására Pranginsba utazik, hogy a királyt a püspöki kar álláspontja és a fenyegető veszedelem felől tájékoztassa és egyelőre türelmes várásra bírja.”56 Ebben az időszakban József főherceg is fellépett mint királyjelölt. Hangoztatta ugyan, hogy csak ideiglenesen foglalná el a trónt, hogy alkalmas időben átadja Károly királynak. A király tudott a főherceg tervéről és hevesen ellenezte, hasonlóképpen Csernoch János is. 1920. november 18-án levélben figyelmezteti a királyt a főherceg szándékaira: „őfensége. . . hűségéhez kétség nem fér, mégis esetleges vállalkozása 54 EPLCat. В 2763/1920. 976. 55 Uo. 5 6 EPL Cat. D/a Ppki konf. jkv. 1921. febr. 10. - A püspöki kar legitimista elveit hangsúlyozó határozati pont „csak a jegyzőkönyv kézirati példányában örökíttetik meg”. A nyomtatott példányokból hiányzik az idézett szakasz.
