Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

Szent Szűz ül, kék ruhában, piros köpennyel, és csupasz kis gyermekét magához öleli. Mindkettőjük fején ezüstből készült zárt korona. A Madonnát két angyal kíséri. Köröskörül felhők gomolyognak öt kerubfejjel. A felső részen a feliraton ez áll: Maria Passaviensis Auxiliatrix Christianorum. A passaui Segítő Szűz képét a ferencesek nagy örömmel fogadták, mivel a középkori esztergomi ferences bazilika a Segítő Szűz Máriának volt szentelve. A kép felett a Feichtinger család címere áll, kék alapon, a folyóvíz felett álló kváderkövekből rakott torony és híd, a hídról kiemelkedő páncélos vitéz, aki jobbjában tőrt tart. A címer felett ötágú korona és kétoldalt egy-egy szarvasagancs. A család 1720-ban kapta a címeres nemesi levelet III. Károly királytól. Az oltár tehát ezután, a Protocollum szerint 1774-re készült el. E jegyzőkönyv 1740-ben említi, hogy Feichtinger József Szűz Mária képet készíttet a jövendő oltára számára. 1761-ben a templom kriptájában temették el Feichtinger Zsófiát. Feichtinger Ferenc, a királyi város szenátora, gazdag vaskereskedő, a Széchenyi tér 15. sz. alatt ma is álló szép barokk ház tulajdonosa ezután építtette a díszes oltárt 650 forintért, amely 1774-re készült el. így valószínű, hogy a diadalív jobb oldalán 1754-től 1774-ig csak az 1740-ben készült passaui Segítő Szűz Mária kép függött. A család a török kor után jött Magyarországra Bajorországból, talán éppen Passauból, Gizella királyné síija mellől.

Az aranykeretes üvegszekrénybe foglalt kegyképet a szemben lévő Terstyánszky- oltárhoz hasonló pompás oltárfal övezi. A kép mellett egy-egy kanellurázott, vöröses márványt utánzó festett fa félpillér és két-két oszlop kíséri. Az oszlopok között egy-egy szent férfi áll, a szentély felé Keresztelő Szent János a kereszttel, a hajó felé egy apostol fordul a kezében vértanúsága jelvényével, a tilolóval. Feltehetően ifjabb Jakab apostol, Jézus unokatestvére, Jeruzsálem első püspöke jelenik itt meg a szentély bejáratánál. Az oszlopok felett mozgalmas párkány, a tetején csigavonalas talapzaton egy-egy színes ruhás, élénk angyal ül. Kezükben füstölőt tarthattak, és így vezetnek be az orommezőn megjelenő mennyei dicsőségre, ahol az Atyaisten a hívek felé fordulva ül a csillogó ezüstözött felhőkön. Alakjából hét-hét erőteljes arany fénynyaláb sugárzik a hét szentséget jelképezve. Az orompárkány felett aranyozott rokály-díszes faragás koronázza a mennyei víziót. Kétoldalt két kis angyal, atlaszként tartja a párkányt, és alakjukból indul az a szalagszerű sáv, amely összekapcsolja az oltár két szintjét, és lendületesen oldalra forduló csigavonalban végződve, segíti a hajó és a szentély egybefonódását.

A diadalív előtti két oltár azonos építészeti felépítése mellett a díszítés a Terstyánsz- ky-oltáron drágább, amit leginkább a főpárkány, valamint a predella és az oltár-mensa aranyozott fafaragása jelez. A Mária-oltáron mindez festve jelenik meg. A Mária-oltár díszítése azonban, főképpen az oromzat két szélén, a voluta szalagját tartó díszes ezüstös váza rokályosabb, kecsesebb, mint a Terstyánszky-oltáron. Ez is alátámasztja a Mária- oltár mintegy tíz évvel későbbi keletkezését.

E két oltár asztalának koporsó formájára is érdemes felfigyelnünk. A homorú-dom- ború tagozatok kecses, dinamikus ritmusa élesen különbözik a templom többi mellékoltárának tömbszerűbb asztal-alakjától. Ez is arra utal, hogy ezek az oltárok tíz-húsz évvel későbbiek a hajó oltárainál. E két oltár őrizte meg egyedül a barokk gyertyatartókat. A fából faragott, ezüstös színezésű, gazdagon díszített tartók nemes arányai, a

72