Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
csavart törzs, illetve a homorű és domború ívek ritmusa méltóképpen kapcsolódik e két oltár tökéletes művészi összhangjához. A templom valamennyi oltára fából készült, és márványt utánzó festés borítja. A színezés alaptónusa az Esztergom környéki vörösmárvány meleg sárgás-vöröses erezetű halvány pirosa, amelyet a szentély felé haladva, egyre gazdagabb aranyozás kísér. A szobrok ruházatán színes futamokként jelennek meg a pirosak, kékek, zöldek és fehérek. A hajó északi oldalán a szószék mai hangvetője is az 1750-es évek átalakításakor készült. A nyolcszög öt oldalával a falhoz simuló, magas oromzatos hangvetőt hat, lendületesen, nagy csigavonalban felülről aláhulló, keskeny aranyozott szalag pompás fafaragása díszíti. A csúcson a tudós és szent ferences prédikátor, páduai Szent Antal szobra áll, amely közvetlen egyszerűséggel fordul a hívek felé. Feje felett az arany sugarakból álló dicsfény az égi sugalmazottságot jelzi. A hangvető mennyezetén a Szentlélek ezüst galambja az arany sugarakkal arra utal, hogy a pap szava itt Isten szava. Az 1750- 60-as években megújult templom új oltárainak egyike volt a Nepomuki Szent János-oltár, amely a kórus pillérénél állt, a templom bejáratánál, és amely 1838-ban, az árvízkor semmisült meg. Nepomuki Szent János, a gyóntatok védőszentjének a tisztelete az 1720. évi szentté avatása után különösen fellendült Közép-Európában. A templom homlokzatának csúcsára is az 1750-es években készülhetett a szent kőszobra, amelyet rongált állapota miatt, az 1991-es helyreállítás után nem tettek vissza. A templom és a rendház belső berendezése az 1760-70-es évekre teljes barokk pompában állt. Csak a következő században, 1820 után, amikor az érsekség visszaköltözött Esztergomba és megkezdte a mai bazilika építését, vetődött fel a templombelső megújítása a megváltozott művészi ízlés szellemében. A klasszicizmus egyszerűségét igazolni látszott Szent Ferenc szelleme. A templomot 1823-ban szentelte fel Rudnay Sándor érsek, amint ezt a szentély északi falán lévő feliraton olvashatjuk. A XVIII. században ugyanis az esztergomi érsek még Nagyszombatban volt, és így még nem volt felszentelve a templom. Valószínűleg az 1820-as években távolították el a szentélyből a barokk kredenc-oltárt a stallumokkal. A hajó padjait 1827-ben cserélték fel a ma is láthatókra. Az 1838. évi nagy dunai árvíz elöntötte a templomot. A boltozat és a falak megrepedeztek. A boltozat megújításakor semmisültek meg Schram Lukács pompás mennyezetfreskói. 1846-ban festette a mai keresztúti képeket Simon Ferenc. 1850-ben a templomban tartott egy hetes misszió emlékére keresztet állítottak a templom elé több mellékszoborral. A mai kereszt felirata az 1865. évi misszió emlékét őrzi, de lehet, hogy az 1850-es keresztre vésték rá az évszámot. 1855-ben Szűz Mária Szeplőtelen fogantatása hittételt nagy ünnepélyességgel hirdették ki a templomban. Ekkor teljesen megújították a ferences templom Lorettói-kápol- náját. Új oltárt kapott. A szobrot, feltehetően Mária-szobrot, a Protocollum szerint, a Szent György-oltárról hozták át. Belső festését és a berendezést is megújították. 1883 fontos év a templom belső díszítésében. A szentély és a hajó boltozatát újonnan festik: a szentélybe a Szentháromság és az Immaculata ábrázolás, a hajóba a Szentcsalád, Jézus a templomban, Jézus a gyerekek között és Szent Ferenc stigmatizációja ábrázolások kerültek. Ekkor festik a Jézus Szívé-oltár mai képét is, az e célra adott nagylelkű adományokból. A Jézus Szíve főünnepet kilenceddel 1827-től egyre nagyobb bensőséggel 73
