Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
végtelen dicsőségét, a „szem nem látta, fül nem hallotta” mennyei boldogságot. A diadalívet a széles, homorú ívbélettel Schram Lukács építette, amikor 1754-ben összekapcsolta az általa tervezett szentélyt a korábbi hajóval. A két pompás oltárfal kompozíciója jól követi a homorú ívet, mintegy felfokozva annak dinamikáját, már-már a rokokó szellemében. Az oltárok koronázó párkánya a középen kettéhasad, és kétoldalt előre türemlik, mint a Vörös tenger, amikor Mózes átvezette medrében a zsidókat. így egybekapcsolódik az oltár középrésze az oromzat víziójával. Az északi oltár íves záródásé oromzatában Máriát, mint az ég királynőjét, négy kis kerubfej kíséri a felhők között, ahol piros ruhában, kék köpennyel, a fején aranykoronával és 12 arany csillagból álló dicsfénnyel jelenik meg az Angyalok Királynője. Alakjából 14 arany sugár áramlik az ezüst felhőkön keresztül. Előtte a párkány tetején egy-egy kék-fehér ruhás angyal, aranyozott volután ülve, heves mozdulatokkal, kezükben tornyot, illetve házat tartva köszöntik „Dávid király tornyát” és Máriát, az Aranyházat. Alatta az oltárkép ma Jézus Szívét ábrázolja. A képet 1883-ban festették. Az oltár 1827 óta Jézus Szívének van szentelve. Ebben az évben XII. Leó pápa teljes búcsút engedélyez a főünnep kilencedén résztvevőknek. Eredetileg Assisi Szent Ferenc stigmatizá- cióját ábrázoló pompás barokk festmény állt itt, amelyet ma a rendházban őriznek. Szent Ferenc balra fordulva, térdelve imádkozik széttárt karral a magasban megjelenő szeráfi kereszt előtt, amelyből piros sugarak, mint nyilak szakítják fel kezén, lábán és oldalán a krisztusi szeretetből, együttérzésből fakadó sebeket. Az elragadtatott Szent Ferenc fölött megnyílik az ég, és látja az angyalok végtelen boldogságát. Az oltárkép felett kettős nemesi címer jelenik meg gazdag, aranyozott, barokk keretben. A baloldali címer az ötágú koronán álló, balra forduló galamb, a csőrében olajággal, balról hatágú csillaggal, jobbról a félholddal — a Terstyánszky-család címere. A jobboldali, ahol a korona felett széttárt szárnyú galamb látható, a Svár családé, amelynek Borbála nevű lánya volt Terstyánszky János — a királyi személynök ítélőmestere, királyi tanácsos, aranysarkantyús vitéz, majd 1750-től alnádor — felesége. Az oltár baloldalán az oszlopokkal kísért fülkében Szent János evangélista remekművű szobra, kezében az aranyozott kelyhet magasra emelve, Terstyánszky János védőszentjét ábrázolja. Az asszony védőszentjére a párkányzaton ülő angyal utal a Borbálát is jelképező toronnyal. Az oltár jobb oldali, a főoltár felé néző férfi-szent valószínűleg Szent Józsefet ábrázolja, aki Terstyánszky József védőszentje, aki a fenti házaspár fia és Esztergom vármegye alispánja volt 15 éven keresztül. Mindhárman a ferences templom kriptájában temetkeztek, az oltár alá, ahol József címeres vörösmárvány sírköve ma is látható. Az oltár művészi igényessége jól követi a Terstyánszky János által 1751 előtt építtetett remekművű városi palotát, amely éppen a ferences templommal átellenben áll (Bottyán J. u. 3.). Itt, mint Esztergom legszebb házában volt 1751-ben a megyei közgyűlés. Terstyánszky János 1754-ben, felesége 1760-ban, a fiuk 1769-ben halt meg. Valószínű, hogy az oltárt a fiú állíttatta, Schram Lukács tervei szerint, az 1760-as években, kiváló szobrásszal. A diadalív déli, jobb oldalán a Mária-oltárt a Feichtinger család állíttatta. Ez az egyetlen oltára a templomnak, amely az eredeti barokk kialakítást teljesen megőrizte a képpel együtt. Az oltárkép a passaui kegyképet ábrázolja: középen a sugarakkal övezett 71
