Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
lévő ovális keretbe foglalt Szent György- és Alkantarai Szent Péter-képekkel véljük azonosnak. 1737-ben barokk szokás szerint űjabb öt képet díszítenek ezüst koronával: Jézus, Mária, Anna, József és az Ostorozott Jézus képeket. 1737-ben tették le a torony alapkövét ünnepélyesen. 1738-ban üj gyóntatószékek készülnek az oldalkápolnákba. 1739- ben a Mária-oltár szobrainak festését említik 150 forintért. 1740-ben a Szent Anna- oltárt, feltehetően a régi főoltárt, űj díszekkel ékesíttette Feichtinger József. Ugyanő még ebben az évben Szűz Mária képet készíttetett a kórus alá, a jövendő oltár számára. Minden bizonnyal ez a mai Mária-oltár képe, amely a passaui Segítő Szűz Mária kegyképének másolata. Még 1740-ben megűjították a Szent Sír szobrát. 1754-ben miután a rendház quadruma a hozzátartozó cellákkal és a keleti oldalon, a zöldséges kert felé, a rendi ebédlővel felépült, a tartományfőnök szerződést kötött a templom hiányzó szentélyének felépítésére, valamint az egész templom kifestésére és űj berendezésére a kiváló építész, festő és tudós Schram Lukáccsal. Mielőtt azonban az új, a mai nagyszabású barokk templom ismertetésére rátérnénk, próbáljuk meg rekonstruálni a korábbi, 1717-54 közötti templombelsőt. A templomba három kapu vezetett a nyugati homlokzatból. A főkapun belépve az orgona-karzat bal pillérénél fogadott a ma is álló vörösmárvány szenteltvíztartó. A jobb oldali pilléren függhetett a Szent József- kép, amely 1737-ben ezüst koronát kapott. Jobbra az orgona karzat szélső pillérén az a Mária-kép állhatott, amelyet Feichtinger József állíttatott 1740- ben. E kép előtt jobbra jutottak be a Lorettói-kápolnába. A főhajóba visszatérve az első két oldalkápolnában, a mai oltárok helyén, balra a Szent György-oltár állt már 1718 óta, amelynek képét 1735-ben az említett, ovális keretű, mozgalmasabb, színvonalasabb festménnyel cserélték fel, amely ma a szentély melletti folyosó első képe. Jobbra az első kápolnában, az ugyancsak 1718-ban alapított Szent Antal-oltár állt, amelynek ovális keretbe foglalt képe ma a rendi ebédlő déli főfalát díszíti. A következő pillérpámál, a főhajótól jobbra, Alkantarai Szent Péter oltára állhatott, amelyet a Protocollum szerint báró Sándor Mihály 1735-ben készíttetett 300 forintért. E képet azonosnak tartjuk a szentély melletti folyosón, a szentélybe vezető ajtó melletti képpel, ahol a szent kitárt kézzel imádkozik, balra fordulva, a nagyméretű kereszt előtt. A szent háromnegyed alakban jelenik meg a tájképi háttér előtt. A baloldali harmadik pillérnél állhatott, a Protocollum szerint 1718-ban alapított, Porciunkula-oltár, amelynek képét nem ismerjük. E pillérpár főhajó felőli oldalán, a mai helyén állt 1718-tól a mai szószék alsó része a rávezető, egyenes vonalú ajtóval. Hangvetője vagy nem volt, vagy igen egyszerű volt, és ezért készült a mai hangvető Schram Lukács tervei szerint az 1754- 57 közötti években. így jutottak el a XVIII. század első felében, a templomhajót ideiglenesen lezáró egyenes falhoz, amely előtt, középen állt a Szent Anna-főoltár Kuklender Ferenc vár- parancsnok adományából. Erről az oltárról csak annyit tudunk, hogy 1737-ben Anna feje fölé az ezüst koronát adományozta, és 1740-ben új díszekkel ékesítette Feichtinger József. Jobbra lehetett az 1719-ben említett Mária-oltár, amely 1737-ben ugyancsak ezüst koronát kapott, és amelynek szobrait 1739-ben 150 forintért színezték. A főoltártól balra állhatott a rendalapító, Assisi Szent Ferenc oltára, amelynek oltárképe, minden 65
