Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

valószínűség szerint a jeles Szent Ferenc-kép, amely ma a szentély melletti folyosón, az udvari bejárattal szemközt függ. A kép egyenes vonalú kerete megegyezik a templom 1717. évi ajtó és ablak nyílásainak egyenes vonalával. A kép kompozíciója is a templom szinte reneszánsz jellegű, kiegyensúlyozott felépítését mutatja. A diagonális helyett a függőleges és vízszintes tengelyre épül a kép. Szent Ferenc az előtérben, a középen, jobbra fordulva térdel, stigmatizált kezét a szíve felett keresztbe téve imádkozik a szem- magasságban előtte lévő feszület előtt. Mögötte természeti táj látszik, balra ciprusokkal kísért umbriai vidék, ahol a kék ég előtt két kis madár énekel az egyik faágon. Jobbra, a feszület felett, zordabb, sziklás hegyek emelkednek.

A fent említett oltárképek előtt keskeny, barokk menza állhatott. Az oltárokon kívül is függhettek képek a főhajóban éppúgy, mint az oldalkápolnákban, az ablakok alatti falon. így valószínű, hogy a rendházban őrzött azonos méretű, ovális keretekbe foglalt, ferences szenteket ábrázoló képiek egy része az 1754 előtti templom dísze volt.

Az oldalkápolnák hátsó, nyugati falánál állhatták a gyóntatószékek, amelyeket a Pro- tocollum 1738. évi bejegyzése szerint megújítottak. Tehát az oldalkápxúnák folyosóin, az alacsony, de széles szegmentívek alatt, az átjárás biztosított volt.

1754-ben ebbe a templomba érkezett Schram Lukács, hogy a hiányzó szentélyt felépítse, és a kor igényeinek megfelelően, érett barokk stílusban, egységesen kialakított és berendezett templombelsőt teremtsen. Az oldalkáp>olnák közötti átjárást megszüntetve lehetővé vált a mai nagyméretű oltárfalak felépítése, amelyek egyre fokozódó dinamikája, magasbatörő lendülete a hívő ember szívét Istenhez emeli, hogy beléphessen Isten közvetlen közelébe, és részese lehessen az eucharisztikus áldozatnak.

Schram Lukács (1702-1765) a Rajna-vidéken született, az ősi Trier városában. 27 éves korában mint egyetemi végzettségű „magister philosophiae” és akadémiai művész köt házasságot Bécsben egy magasrangú tisztviselő lányával. 1735-ben, 33 évesen bízzák meg a Graz melletti Maria Trost px>mpás barokk templomának belső díszítésével, a mennyezeti freskófestéssel és az oltárok készítésével. Tizenhárom évig dolgozik itt élete főművén. Az iratok ekkor a „Császár Őfelsége festőjének” nevezik. Ezután, 1745-ben Pozsonyban a ferences templom homlokzatát építi át a mai formára. 1748-ban Sopronban a Szent Jakab-kápolna helyreállítását végzi, ahol új oltárt is készít, amelyet csak Storno Ferenc regotizálása távolított el 1886-ban. Schram ugyanis 1741-ben, a második házasságát követően Bécsből Sopronba költözött, és kizárólag Magyarországon dolgozott. Ezek közül a legépebben az esztergomi ferences templom belső kialakítása maradt fenn, jóllehet ez is csak torzóban, a szentély kredenc-oltára és stallumai, valamint az egész templom belső terét koronázó, a szentély és a hajó négy boltmezejét áttörő, eget és földet összekapcsoló, illúzionisztikus freskóképek nélkül. E pompás képiek művészi vízióira joggal következtethetünk a ma is eredeti épségben ragyogó Maria Trost-i pálos templom mennyezetfreskói alapján. Schram Lukács élete utolsó művét is a ferencesek számára készítette, Győrben, 1763-65-ben. A mai megyeháza helyén állt ferences templom szentélyét és berendezését készítette Schram, az esztergomihoz hasonlóan, főoltárképp>el, oltárépítménnyel, kredenc-oltárral, stallumokkal, a falak márványozásával, stukkó díszítéssel és boltozati freskókkal.

66