Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

felállt, a szoba közepére ment és körbefordulva a titkárság minden bútorára rámutatott, hogy mind a házfőnöki szobából való. Rövid csend, majd folytatjuk a tárgyalást. Másnap reggel mindent visszaküldött a titkár úr.

Fr. „Krizsó”, Fr Tádé, Fr. Gergely, Fr. Boldizsár, P. Kálmán „Rózsika” nővér, „Hédi” nővér, Fr. Szalvátor

Az első félév sok gonddal indult. Kevés volt a tanuló. Az iskolák államosítása után a legtöbb rend fenntartotta kisszemináriumát. Okleveles tanárok tanítottak, de nem adhattak államilag érvényes bizonyítványt. Hamarosan népes csoport élén kereste fel az iskolát Dr. Vas József. Ő szaléziánus volt. Hozta a rábízott papnövendékeket („Vas-gárdistákat”). A rendtartásban engedélyezett legrövidebb idő alatt magántanulóként levizsgáztak. Minden ment addig, amíg az állam ezt a lehetőséget meg nem vonta. Minden kisszeminaristát sikerült levizsgáztatni.

Egy alkalommal érdekes — szerintem jóindulatú — bizottság tartott vizsgálatot. Feladata az volt, hogy felmérje az épület kihasználtságát. Abban a reményben küldték a bizottságot, hogy hátha vizsgálatuk eredményeként még valami más intézményt is el lehet helyezni az épületben.

A bizottság P. Arisztid vezetésével bejárta az épületet. Ugyanakkor a tanári kar az ifjúságot is mozgatta. Bizony egy csoporttal több helyen is találkozott a bizottság, amit nem vett észre. Megszületett a számunkra jó jegyzőkönyv. A kezdeti anyagi nehézségeket megkönnyítette P. Medveczky Medárd, aki sokat segített az IKKA útján Amerikából küldött adományaival. Itt kell elmondani azt is, hogy a Szatmári Irgalmas Nővérek szervezetten álltak a Rend mellé. Hősiesen dolgoztak az ifjúságért. A konyhában, a betegszobában, a mosodában, az egész intézetben mindenütt, ahol munka volt. Ezt a szellemet megismertették a civil munkatársakkal is. Ugyancsak köszönet és

50