Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
re jellemző egy bizonyos aktivitás. A testvérek bármit tehetnek, ami nem rontja le a testvéri életet és a minoritást (a kisebbséget) társadalomban és az Egyházban. Szent Ferenc atyánk lelkiségének egészét összefoglaló tény: az Eukarisztia, az Oltáriszentség. A XIII. századi piszkos és elhanyagolt egyházakban szó szerint a szemétből kapaija elő az Eukarisztiát, és felfedezi Isten alázatos, kicsiny rejtett jelenlétét ebben a világban. Mégsem lesz rendje szentségimádó rend. Itt is jellemző rá egyfajta hatalmas tágasság, szélesség és mélység. Az Eukarisztiában látja a megtestesülés folytatását és a megváltás gyümölcseinek jelenlétét, vagyis Isten emberek iránt megmutatkozó irgalmasságát, ezért a templomba lépve így imádkozik: „Imádunk téged, legszentebb Urunk Jézus Krisztus a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. ” Mégis, miért kell mindezért elhagyni családot, társadalmi állást? Nem lehetne mindezeket megvalósítani valamiképpen családi keretben is? De igen. A Világi Ferences Rend meg is valósítja. Mégis a szerzetes (még a pogány vallások szerzetese is) úgy tudja, hogy ő csak akkor adna méltó választ Isten hívására, ha mindent elhagyna. A szerzetes úgy éli meg Isten jelenlétét, mint valami kizárólagos ragyogást. A szerzetes elkápráztatott ember. Anélkül, hogy magát többre tartaná, vagy jobb, lenne mint más hívő ember, valamiképpen így gondolkozik, így érez: Isten egyedül elég! Ezért hivatása prófétai: az örökkévalóságra utal, ahol az Isten lesz minden a mindenben. így a szerzetes jelenléte megérinti a megkereszteltek szívét, ahol ugyanez az odaadás él a keresztségi fogadalom óta, de másként valósul meg a földi élet folyamán. A szerzetesi lelkiséget Szent Ferenc atyánk így foglalja össze: „Deus meus et omnia!”. Régen így fordították: „Istenem és mindenem!”. Ma pontosabban így: „Istenem és minden dolog!”. Vagyis egyazon öleléssel öleli át Istent és Isten műveit. A minden kell neki; nemcsak valami. A szerzetes Isten szerelmese, Isten bolondja, Isten irgalmának szelíd jele ebben a múlandó, de az örökkévalóság felé sodródó világban. VÁROSI KÖNYVTÁR Esztergom / b%(cOXj 1 17
