Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
Varga Péter Szín-játék A kolostori, káptalani világi középiskolák megjelenése óta a diákélet egyik legjelentősebb személyiség formáló része volt a színjátszás. Magyarországon 1945 után is működtek amatőr társulatok, de a darabok megválasztását alapvetően meghatározta az az ideológia, amelynek egyik legfőbb elvárása részint az „új” iránti elkötelezettség hangsúlyozása, részint pedig a közösségek felszámolása volt. Éppen ezért a klasszikus diákszínjátszás ősi hagyományait elsősorban az 1950-ben újrainduló egyházi iskolák őrizték, őrizhették meg. így természetesen nálunk is komoly hangsúlyt helyeztek — már a kezdetektől — az évről évre ismétlődő bemutatókra. Folytatódott a háború előtti hagyomány, amennyiben a mikulási vidám műsort a másodévesek, a karácsonyi megemlékezést az elsősök, a nagy színdarabot pedig a harmadikosok mutatták be. Bár az alsóbb évfolyamok is gyakorta mutattak be egész színdarabokat karácsonykor vagy mikuláskor, a templomba járó, iskolánkkal komolyabb kapcsolatot tartó szélesebb értelemben vett közönség elé mégis elsősorban a harmadévesek darabjai kerültek. Ezek a bemutatók lehettek farsangi mulatságok, könnyedebb diákelőadások vagy egészen komoly színészi teljesítményt igénylő drámák. Az évek, évtizedek múltával aztán — amint bővült a mozgásterünk — egyre gyakrabban jártunk az ország különböző helyeire. Ezen kirándulásokat missziónak is tekintettük, hiszen sokszor és sokan épp bemutatóinkon keresztül értesülhettek rólunk, szereztek tudomást arról, hogy vannak az országban egyházi iskolák. Itthon először az iskola szuterénjében került sor a bemutatókra P. Tarcza Aurél és P. Kerlezsa Lőrinc vezetésével. 1960-ban azután elkészült a tornateremben felépíthető színpad, amely máig is otthont ad az iskolai bemutatóknak. A színháztechnika az elmúlt években egyre tökéletesedett, kiegészülve hangosító berendezéssel és korszerű világítással. A jelmezeket eleinte kölcsönzőből hoztuk. Később, Csíky Mária tanárnő Esztergomba kerülésével egyre gyakrabban készültek látványos, szép, házi készítésű ruhák, ötletgazdag jelmezek, mint például Oscar Wilde: Boldog herceg című mesejátéka Kisfecskéjének emlékezetes öltözete. Noha a későbbi gyakorlat szerint egyre többen kapcsolódtak be a színdarabok rendezésébe, az ötvenes-hatvanas években elsősorban Tarcza Aurél, Kerlezsa Lőrinc és Forró Kamill atyák vállalták évről évre a rendezői, díszlettervezői, sőt zeneszerzői feladatokat. Nagysikerű bemutatójuk volt 1973 márciusában Calderon: Az élet álom című darabja vagy 1978-ban Fritz Hochwälder: A szent kísérlet című drámája, mely a paraguayi jezsuiták hittérítő, kultúrát teremtő próbálkozásának állít örök emléket. 156
