Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

III. A mindennapok szépsége

A színdarabok színvonalának emelkedéséhez nagyban hozzájárult, hogy diákjaink egyre többet jártak színházba. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak a színjátszóköri munkába is mind intenzívebben bekapcsolódó fiataloknak, akik — P. Halmai Vilmos, P. Barsi Balázs, P. Reisz Pál — rendszeres színházszervezésekkel tették mindinkább színház- és művészetkedvelővé diákjainkat. így születtek a hetvenes-nyolcvanas évek nagy előadásai, amelyek a szabadabbá váló közhangulatnak köszönhetően egyre nagyobb publicitást nyertek.

1975-ben mutattuk be T. S. Eliot: Gyilkosság a székesegyházban című drámáját Barsi Balázs és Halmai Vilmos rendezésében. Az előadás értékét talán külön növeli, hogy az érseket meggyilkoló egyik katona szerepét Bubik István játszotta, itt kapván hivatást a színészi pályához.

Hasonlóképpen említésre méltó bemutató volt 1981-ben Székely János: Caligula helytartója című, eredetileg nem színpadi előadásra szánt drámája. A hitükhöz, meggyőződésükhöz ragaszkodó, a császár istenítésével szembeszegülő zsidók tiszteletreméltó kitartásának mögöttes mondanivalója jól jelezte az országban füjdogáló, megújulást hirdető szelek közeledtét. A bemutatót megtisztelte jelenlétével Lukács Sándor színművész is, aki a Vígszínház előadásában alakította akkor a helytartó szerepet. A darabot P. Halmai Vilmos rendezte, aki 1990-ben ismét színre vitte Székely János akkor már beteljesült jóslatnak tekinthető drámáját, elnyervén vele az időközben meghirdetett városi diákfesztivál első díját.

157