Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

III. A mindennapok szépsége

+ P. Tarcza Aurél OFM

Gimnáziumunk színjátszása

Iskolánkban már építésekor gondoltak a színjátszás lehetőségére. Eredetileg az alagsorban (szuterénban) készült egy kisebb méretű beépített színpad. Egyben a házi mozi is itt nyert elhelyezést.

1957-ben Hajdú Antal igazgató és Csontos Oszkár rektor úgy határoztak, hogy a tornateremben egy nagyobb méretű, szétszedhető színpadot készíttetnek. A terv kivitelezésének anyagi lehetőségét Medvecki Medárt amerikai atya biztosította Krupa Kolumbán atya közvetítésével. (25000 forintot adományozott.) A kivitelezési munkálatok oroszlánrészét Bata Boldizsár testvér végezte odaadó szorgalommal.

Az új színpad felavatására az „Iglói diákok” című vígjátékot tartotta alkalmasnak a Nevelő Testület. 1958 farsangja volt akkor. 1958/59. tanévben ősszel és tavasszal a „Nagy Világ” irodalmi folyóiratban leközölt „Szent Kísérlet” című missziós drámát adta elő az ifjúság. Hogy legyen rend és kialakuljon bizonyos tradíció is, a következő megállapodásra jutott a Vezetőség: a./ az őszi „ferences” témakört a negyedik osztályosok viszik színre, b./ a „Mikulási” előadások a másodikosok feladata legyen, c./ „Karácsony” megünneplése az elsősök feladata, d./ az őszi és tavaszi nagy előadások, amelyek nyilvánosak, a harmadikos növendékek kötelessége legyen. Ennek jegyében, az évek során színre kerülő előadások igen színesekké és sokrétűvé váltak.

Színre kerültek a magyar és külföldi drámairodalom klasszikusai éppúgy, mint egyszerű bohózatok, sőt „egyéni próbálkozások” termékei is. A jelmezeket, amelyek az előadások nívóját és színházias jellegét emelték, a jelmezkölcsönzőből sikerült jutányos áron beszerezni. Szerencsésnek mondható körülménynek kell tekinteni, különösen a hatvanas évek rendezőinek személyi összetételét.

Külön választva és a terheket megosztva volt felelőse a darabok betanításának, a zenei részek előkészítésének és a technikai feladatok megoldásának. így vált harmonikussá és közös feladattá az Intézet egészének hírnevét öregbítő színielőadások változatos sorozata. Hosszúra nyúlna, ha felsorolnánk csak az 1950-es évektől számított előadásokat. Bizonyára akadnak sokan akár a nézők, akár a szereplők közül, akik szívesen gondolnak vissza a számukra élményt jelentő előadásokra.

155