Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

III. A mindennapok szépsége

szakrális világgal, mert lelke mélyén azonos húrt pendítenek meg. Ennek a kozmikus közvetítésnek tehát van pszichikai értelme is. A teremtmények a szakrális világot kifejező nyelvvé lesznek, mert a lelket bensőjének ősi erőivel hozzák kapcsolatba.

Az „Áldott légy, Uram, minden alkotásoddal” átvezető sor nemcsak egy kozmikus dicsérő énekbe vezet át, hanem a szerző belső világába is. Ferenc elfogadja és egyetlen járható útnak találja a világot és az emberi valóságot. Az egész verset két szó fogja át, a fölséges és az alázatos; Fölséges Isten., és: alázatosan szolgáljátok. Minden kozmikus valóság mögött pszichikai erők, az ember tudatalatti mélységei húzódnak. Ferenc ezekkel kiengesztelődve a rajtuk átszűrődő fényt látja meg.

Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,

Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod.

És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:

A te képed, Fölséges.

Az első kép, amely megjelenik, a Nap. A Perugiai Legenda és a Speculum Perfectionis szerint is Ferenc „úgy tekintette és azt mondta, hogy a Nap a legszebb minden teremtmény közül és leginkább hasonlítható Istenhez, mert a SzentírásBarTmaga az Űr neveztetik Igazság Napjának, ezért tette címként a dicséretek élére, amelyeket akkor szerzett az Úr teremtményeiről, amikor az Úr biztosította őt országáról...” — Egy költői képet sohasem szabad a benne szereplő (kívülről jövő) materiális elemre redukálni. A költői kép egy megálmodott, képzelt kép. Elemezni és megérteni annyi, mint behatolni ebbe a képzeletvilágba is. A hagyományos elemzések ezt elmulasztották. Ugyanakkor egyik kép sem kezelhető önmagában, egyik verssor sem: a sorrend, az elrendezés és a struktúra döntő fontosságú.

Ferenc számára az a legszebb, ami ragyogó, sugárzó. A ferences Nap-kultusz mindenekelőtt egyfajta elragadtatás a belülről ragyogó anyag miatt. Ferenc nagyon szerette a fényt. Ezt a verset is napkeltekor szerezte, s talán soha nem volt ennyire szomjas a fényre, mint ekkor. Háromszor használja a jelzőt, hogy „szép” és mindig kizárólag a világosságot adó anyagokkal: a Nappal, a Holddal és a Tűzzel kapcsolatban, Ferenc számára a szép anyag a sugárzó fényt árasztó anyag. Úrnak nevezi a Napot és nagy ragyogástól sugárzónak. Nem mondja, „Misignore”, hanem csak „messor”, nem Isten, csak Isten képe. Urasága abból is ered, hogy sugárzik. A forrás és a Nap Ferenc számára azért csodálatos, mert érdek nélkül ad, kiárad: természete, hogy adjon. Ezekkel a jelzőkkel már félreérthetetlenül beléptünk a belső világba. A Nap férfi. Mégpedig Úr, akiből árad a sugárzás. Az apa képe tárul elénk. A sorban elfoglalt hely is megerősíti ezt. A Földanya-nővérrel alkot testvéri házaspárt. Csak a Nap jelenik meg apaként és csak a Föld anyaként. így ők, egymással szorosabb egységben, házasságukkal átölelik a többi párt. Ennek már csakugyan nincs köze a külső világhoz. Ősi mitikus képekkel van dolgunk. Ferenc nem ismerte ezeket, nem is fogadta el ősi ideológiai tartalmukat, de

142