Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
A császári és királyi 26. gyalogezred
Ezek után némi meghatódottsággal tettem le a telefonkagylót s azonnal hívattam szakaszparancsnokaimat: Nagy Béla zászlóst, Heimer őrmestert és még két cugszfürert. Elmagyaráztam nekik a kapott parancsot, kiadtam a magam részletes rendelkezéseit s azzal váltunk el, hogy a század hajnali két órakor indul a megjelölt gázlóhoz. Az oroszok egész éjjel reflektoroztak, de kevéssel két óra előtt, talán megnyugodván abbahagyták. Pontban két órakor csendben kiemelkedtünk állásainkból és fél négykor értük el a gázlót, ahol már Hammer hadnagy százada átkelőben volt. Most röviden kitérek az ellenség helyzetére. Itt a Kopasz-hegy megközelíti a budai Gellért-hegy fekvését azzal a különbséggel, hogy a víz három oldalról övezi. Ezt a hegyet az ellenség előállásszerű árokban tartotta megszállva, innen tudta oldalazni a mi főállásainkat és állandóan zavarta a Stuposiány faluban elhelyezett tartalékainkat és vonatunkat. A Kopaszhegyen levő ellenséges előállást futóárok kötötte ösz- sze a körülbelül 600 méterrel hátrább levő főállással, mely közvetlenül Smolnyk falu alatt vonult el. Magában a faluban volt az ellenség tüzérsége. A falutól balra és annál jóval magasabban terült el a Trohaniec- magaslat. A San itt körülbelül 50-60 lépés széles, vize helyenként csípőn felül ért és úszó, vékony jégtáblákkal volt borítva. Ritkán lövések is adódtak a főállásból, de magát a készülő támadást nem sejthették, így az átgázolás baleset nélkül folyt le. Átérve Hammer hadnagy eligazítása után megkezdtük az előnyomulást. Még észrevétlenül jutottunk el a havas, meredek hegy közepéig, az itt felállított előőrsöket legázoltuk. Ekkor azonban már észrevették s a hegy tetején lévő ál69
