Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

szabad dohányozni akkor is, ha már két hét óta nem volt „faszolás". A Jóska mehet patrulba, hozhat őzet vagy szarvast egyaránt. Ő szalonnázhat a „dekkung" tetején, ha nem lőnek s végül joga van a század „tor- nisztereit" naponként átkutatni s minden alkalmatos jószágot onnan eltulajdonítani. Született Hont megyében az Úr 1894. esztendejében. Beszél tóton kívül magyarul is. Foglalkozásra nézve: orvvadász! Mindezekből látható, hogy ő egy ügyes kezű, csavarintos eszű „virklike" népfelkelő. Habár még csak hat hete van a fronton, jeles tulajdonságainál fogva „öreg legénységnek" számít s a vele egykorú „regrutákat" lenézi. Hogy miért? Elsősorban ő az 1. század - magasságra - első embere. Amikor felmarsoltunk a frontra s még puskalövést se hallottunk, ő fogta az első muszka golyót - sapkával! Hogy miként? Csak ő tudja, de azóta a „regruták" előtt nagy a „respektusa". A golyót meg is tudja mutatni s a sapkája tényleg lyukas! Ő volt az a Jóska, akit egyik támadásunk alkalmával srapnell-telitalálat ért, de semmi baja nem lett, csupán megcsókolta az anyaföldet s a „tornisztere" tűnt el. Elvitte a srapnell, pedig üres volt. Noha senki se látta, de ő mondja, hát el kell hinni. Az a tény, hogy új „tornisztere" van s az idő óta „freiter" úr Mokost is lenézi. Szabad idejét vadászattal tölti. Szolgálati idő alatt alszik vagy pipázik. Neki minden meg van engedve. Odahaza „civilben" nappal alszik, éjjel dolgozik, tehát „becsületes" ember. Jelenleg valahol tyúkok után mászkál Smolnyikban, a kapitány úr parancsára... No meg ő mindent tud. Reggel azt mondta: „holnap lészen napfogyatkozás!" Ő tudja...!

Február 5. Vége a „pihenésnek", parancs jött: a tartalék megerősíti az előtte fekvő 11. századot s az65