Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

megadásra gondolnak. Mindegy. „Schnellfeuer!" - hallatszik a kommandó. Egy hosszantartó robaj, egy őrült ordítás... azután újra csend. Az oroszok eldobálják fegyvereiket s átfutnak hozzánk. Csak hetvenötén vannak. A többiek ott hevernek, vagy némán hallgatnak a hideg hóban... A 818-as magaslaton nincs többé ellenség! Veszteségünk 8 halott, 21 sebesült. Sebesült fogoly 131.

Január 29. Temetünk. A járőrök jelentése szerint 7 km körzetben nincs sehol ellenség... Ástam, csákányoztam a Kárpátok véráztatta ormain, a muszka cár fiainak készítjük a gödröt... Ők pihennek itt idegen bércek alatt, sokan, sokan... Kilencvenhét orosz halottat temettünk el. A mi 8 bajtársunk is örök álmát alussza! Fenyőkoszorú, halkan tovaszálló ima: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben..." s reggelre fehér lepelt von a szakadó hó a hősök sírjára...

Február 3. Smolnyk. Tartalékban vagyunk. Az éjjel jöttünk vissza ezredünkhöz. Vonalunk fent húzódik a Zurawin-i magaslatokon. Századunk most egy vízmosta árokban „pihen". Fenyőgallyakból egy építésznek is dicséretére váló „palotákat" készítünk, hogy a szakadó hó ellen védjük magunkat. A gyalogság csendben, a tüzérség annál erélyesebben felelget egymásnak. Kellemes érzés így a pihenő „standban" hallgatni a hangjáról is felismerhető - tőlünk vagy a muszkáktól származó - tüzérségi dörejeket. Most becsülettel alszik mindenki. Hét nap, hét éjjel alapos munkában egy jól táplált „civilt" is kimerítene... Ez így van, mert Kovács Jóska mondta, az pedig tudja...!

Február 4. Tartalékban. Ma Jóskáról írok, ő a század „extra" embere. Neki minden meg van engedve. Neki

64